A füge növényvédelme Japánban – elfogadott permetszerek és permetnaptár

Ha esetleg Japánban jártok, garantáltan meg fogtok döbbeni a zöldségek és a gyümölcsök minőségén és méretén. Minden hatalmas. Minden csillog-villog. Minden friss. Minden iszonyú drága. De ha mégis vesztek valamit, akkor azon is meg fogtok döbbeni, hogy minden finom. De most komolyan, amíg nem jöttem Japánba, sosem vettem észre, hogy a répának vagy az uborkának lenne íze. És jókat röhögtem Atsushin, amikor közölte, hogy a japán kukorica, hát – és itt sóhajtott egyet, mert éppen Magyarországon ettük a se íze, se bűze kukoricát – az japán kukorica, annál nincsen finomabb. Aztán visszajöttünk, megkóstoltam és tényleg. De azért még mindig magyar vagyok, és inkább venném otthon az olcsó pocsék zöldséget, gyümölcsöt mázsaszámra, mint hogy itt mindig mindent visszategyek a polcra, hogy ááá, ennyit nem adok érte.

 

Amíg nem kezdtünk el fügét termeszteni, bele sem gondoltam, hogy mitől ilyen szép és finom minden. Mióta ezzel foglalkozunk, azóta pedig ezerrel mosom a gyümölcsöt, zöldséget, mert esküszöm, hogy ti ennyi undorító kemikáliát, amit a japánok használnak, még életetekben nem láttatok. Szerintem nagyjából a felét már réges régen betiltották az EU-ban, a másik feléről még nem is hallottatok otthon, japán kotyvasztás. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy ide még alig-alig szivárgott be a mindenféle öko-bio-vegyszermentes termesztés. Itt egyszerűen nem lehet eladni valamit, ha nem néz ki tökéletesen, ahhoz pedig permetezni kell. Az átlag japán vásárlót pedig nem érdekli, mennyi permetszert nyel le élete során, a zöldség-gyümölcs legyen hatalmas és hibátlan. A méretbeli komplexusukat mondjuk nem értem, mert aztán egy darab almát képesek cikkekre vágva tízen elfogyasztani.

 

Ezek a dolgok sajnos a fügére is érvényesek. Holott – és ezzel szerintem nem csak én vagyok egyedül – a füge akkor a legfinomabb, amikor apró, és már egy kicsit túl is érett, felrepedezett a héja, ahonnan egy kicsit ki is gyöngyözik a sűrű édes lé. Na, azt itt már régen nem veszi be a téesz, de ez csak egy dolog. Magához a füge méretéhez máshogy állnak hozzá. A füge is legyen hatalmas. 56 gramm alatt egyáltalán nem veszik be, de az már a vég. Az apró fügékből 6-7 darab fér egy műanyag pakkba, amilyenekbe itt a fügéket szuszakolják, de egy ilyen pakkért kevesebb pénzt adnak, mint ha nagy fügékkel van megtöltve. A szüret elején eleve óriás fügéket szedünk az ágakról, a japán Masui Dauphine egy ilyen fajta, ez is japán fejlesztés. Viszont ahogy megyük bele a szüreti időszakba, ahogy haladunk felfelé az ágon, úgy egyre kisebbek lesznek a fügék is. Ilyenkor néha már a gyümölcsöt megnagyobbító készítményeket is használnak a fügetermesztők. A szüret vége felé pedig egy Magyarországon is megtalálható Ethrel nevű növekedés- és érlelésszabályozó szert alkalmaznak, hogy mindenképpen beérjen az összes füge november közepéig, ameddig beveszi a téesz a gyümölcsöket.

 

Ha tehetnék, havonta egyszer gyomirtóznának, de szerencsére ezt a legtöbb készítmény esetében évente csak legfeljebb háromszor engedélyezik (néhány szernél ötször). Az évben áprilisban permeteznek először, de azt iszonyatos szagú mészkénnel, hogy hadd pusztuljon minden kártevő és kórokozó. Abba nem igazán gondolnak bele, hogy néha hasznos dolgokat is elpusztítanak. Júniustól aztán a szüret kezdetéig minden héten megfürdetik a fügeföldet, ha van valami baj, ha nincs. Augusztustól a termesztpkre bízzák a dolgot, hogy akkor permetezzenek, ha betegség vagy kártevőjk jeleit látják. De azért zárójelben megjegyzik, hogy rozsda ellen augusztus végétől szeptember végéig nem ártana egy kis vegyszer.

Valamennyire persze érthető az aggodalmuk, mert ha elolvastátok a betegségekről és kártevőkről szóló bejegyzéseket, akkor már rájöhettetek, hogy a füge nem igazán a Japán klímára lett kitalálva, és annyi kártevője van, hogy örülhet az ember, ha fügéhez jut a szüreti időszakban. Szóval bizonyos mértékben igazuk van, hogy permeteznek, de azzal nem értek egyet, hogy akkor is lemosdatják a fügéket, amikor semmi probléma nincsen. A megelőzés persze fontos, de a legtöbb nyavalyát vissza lehet még fogni a kezdeti stádiumban.

 

A permetezés egyébként nem kötelező, de minden évben kapunk egy permetnaptárat, hogy mikor mivel lenne érdemes permetezni. Mi már eleve az évindító permetezést is elhagyjuk, a növekedési időszakban pedig összesen kétszer-háromszor szoktunk permetezni főleg tripszek és az ekibyō nevű betegség ellen. Ezen kívül akkor vesszük elő a permetezőt, ha felbukkant valami betegség vagy kártevő, illetve a tájfunok után mindig, mert ilyenkor az eső és a szél miatt elég nagy a fertőzésveszély. De ennyi. A permetnaptár szerint ajánlott évi kb. 20 permetezés helyett mi tavaly összesen háromszor permeteztünk, idén pedig ugyan már négynél tartunk, de ha nem lesz nagy gond, már nem fogjuk megtölteni a permetezőtartályt.

 

Tudom, hogy Magyarországon a legnagyobb probléma az, hogy nincsenek a fügére engedélyezett permetszerek. Mint már feljebb említettem, nincs nagy átfedés a magyar és a japán növényvédő szerek között, de azért akad néhány, ami azonos (néha ha azonos is a neve, a töménysége eltér). Ez is érdekes lehet, illetve az is, hogy itt milyen hatóanyagú szereket használnak. Ezért táblázatban összeszedtem a Japánban regisztrált szereket. A listát itt is minden évben ellenőrzik és újra kiadják, de abban a 4 évben, mióta itt vagyunk, egy-két tétel kivételével semmi sem változott rajta. Ezen kívül beletettem az idei permetnaptárt is, hogy lássátok, a japánok szerint mennyi vegyszert kellene a gyümölcsökbe pumpálnunk. Jó böngészést!