A füge leggyakoribb kártevői Japánban

A fügéket érintő betegségek után következzen egy összegfoglaló arról, hogy milyen kártevői léteznek a fügefáknak Japánban. Azt hiszem, sajnos ezen a téren is mi vezetünk, bár tudom, hogy egyre több új betegség és kártevő kerül be Magyarországra is. Ígérem, hogyha végre valahára megint haza tudunk utazni, nem pakolom be a bőröndbe egyiket sem.

 

Tripszek

A tripszeket vagy magyarul néha rojtosszárnyúakként is emlegetett rovarokat szerintem naponta legalább egyszer megemlíti mindegyik japán fügetermesztő május végétől kezdve egészen a szüret végéig. Csak egyszerűen „tripszeket” emlegetnek a japánok, de ha kicsit utánajár az ember, kiderül, hogy a fügéket a Frankliniella intonsa és Frankliniella occidentalis nevű fajok veszélyeztetik.

Ezek a rovarok szabad szemmel alig láthatóak, kb. 1 mm hosszúak, sárga vagy sötétbarna színűek A fűben tanyáznak egész évben, de amikor forró és száraz az idő, hirtelen megnő a számuk. A fügék alján található apró nyíláson másznak be a fügékbe, amikor azok még éretlenek, egészen kicsik, akár 2,5 cm átmérőjűek.

Mivel a fűben élnek, általában a talajhoz közeli fügékbe, főleg az ágon alulról számolt első öt fügébe másznak bele nagy valószínűséggel, de később a magasabb elhelyezkedésű fügékben is megtalálhatjuk a nyomukat. Ez azért van, mert a szüreti időszakban két nagy tripszhullám van: egy június végén-július elején, egy pedig augusztus végén-szeptember elején. Az első hullám idején (és előtte) az ágon alul elhelyezkedő fügék éppen megfelelő méretűek a számukra. A második hullám idejére ezek már leérnek, viszont a feljebb található fügék lesznek éppen akkorák, hogy az aljukon a nyílás is átjárhatóvá váljon, és ekkor mászhatnak bele megint.

És hogy mit csinálnak odabent? Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert ha feltörünk egy tripszes fügét, akkor rovart már nem szoktunk benne találni. Mindenesetre a nyomok alapján esznek-isznak, buliznak, és a szakirodalom szerint szaporodnak is. És aztán kimásznak? Nem tudom, mindenesetre nincsenek ott, csak annyit látni, hogy nyomukban a füge sárga, rosszabb esetben fekete marad. A sárga szín a lakmározás nyoma, ez lehet egészen enyhe is, hogy a gyümölcs maga még teljesen élvezhető minőségű, csak a színe nem a szokásos rózsaszín; de lehet erőteljesebb is, nemcsak nagyobb felületen sárga a gyümölcshús, hanem mintha ki is lenne száradva, ekkor a füge már részben vagy teljes egészében fogyaszthatatlan. A fekete szín is a lakmározás nyoma, de az már dupla nyom, mert bent maradt a kaki is. Bár a fekete sem mindig kaki, hanem néha már annyira kiszárad a gyümölcshús, hogy megfeketedik. Ezek a színelváltozások már a még teljesen éretlen fügéken is megfigyelhetőek.

Ha probléma nélkül beérik egy tripszes füge, akkor a legnagyobb probléma vele az, hogy kívülről szokszor nem látunk semmiféle elváltozást. A nagyon sasszemű japán fügetermesztők lehet, hogy kiszúrnak valamit, itt egy kis göcsörtöt, ott egy kis mattságot, ahol fénylenie kellene a gyümölcshéjnak, de alapvetően semmi. Ha már leszeded és megfogod a fügét, akkor jobb eséllyel indulsz, mert a gyümölcshús részleges kiszáradása miatt a füge veszít a tömegéből, vagyis egy a többivel megegyező méretű fügét valamivel könnyebbnek érzel majd. Ilyenkor gyanút fogunk, és inkább nem adjuk le a fügét a téesznek, akik pedig közvetlenül tőlünk vásárolnak, azok elől pedig el is rejtjük jó messzire. És még így sem lehetünk biztosak a dolgunkban, mert van, hogy tényleg úgy tűnik, minden rendben, feltöröd a gyümölcsöt, és nemhogy sárga vagy fekete belül, hanem már rothadásnak is indult vagy be is penészedett belül.

Sokszor egyébként kívülről is vannak látható jelei a tripszeknek az éretlen és az érett fügéken is. A tripszes éretlen fügék sokszor már akkor piroslanak az ágakon, amikor még semmiféle piros színnek nem kellene lennie a fügeföldön. A tripszek ingerlésének hatására a gyümölcsök úgy reagálnak, hogy hirtelen “megérnek”, megszínesednek és puhák lesznek, de valójában ehetetlenek, mert még a közelében sem voltak az érésnek. Ha feltörjük őket, akkor lehet látni, hogy még teljesen éretlenek. Az ilyen fügéket még ilyenkor, éretlen állapotban le szoktuk szedni, így később nem jelentenek problémát.

 

Az érett fügéken egészen apró jeleket kell keresni. Néha kicsit göcsörtösebb a gyümölcshéj egy helyen, esetleg fonnyadt, az egész fügének vagy csak egy részének nincsen olyan fénye, mint a többinek, a gyümölcs matt. Ezek mellett van egy nagyon árulkodó jel is, amit viszont valamiért a szüret kezdeti időszakában nem szoktam észlelni, csak a később érő fügéken. Ez az, hogy az aljukon lévő nyílásnál a kissé kitüremkedő gyümölcshús sárgás. Ebben az esetben nyilván a belseje is teljesen sárga, vagyis tripszes.

A tripszek annyira komoly problémát jelentenek, illetve a téesz annyira komolyan veszi ezt a témát, hogy a szüret kezdetekor még nem veszik be automatikusan a fügét, hanem úgynevezett „3 fügés teszet” végeznek a vásárlók védelme érdekében. Le kell adni 4 doboz (1 dobozba 350 g, 2-3 db füge kerül) fügét, ebből kivesznek 3 darabot, feltörik, és ha egyikben sem látják nyomát a tripsznek, átmentél, és leadhatod az árut. Hacsak egy halvány árnyalatban sárga fügét is találtak, akkor másnap próbálkozhatsz újra. Aztán újra és újra, amíg nem sikerül. Persze van, aki egyből átmegy, azok a rutinos termesztők, akik a füge aurájából kiszúrják, hogy melyik a tripszes, melyik nem, és nyilván olyat adnak be a tesztre, amelyik nem az. Mi is próbálkozunk ilyen rutinosak lenni, de hát én ugye nem vagyok japán, esélyem sincs erre az egész válogatás dologra, Atsushi meg még fiatal fügetermesztő. Bár már egyre rutinosabb, minden évben egyre hamarabb megyünk át a teszten.

Megelőzés és védekezés

A megelőzés legfontosabb része a fű rendben tartása a fügeültetvényen és körülötte. Ami – hogyha nagy területen művelsz, és a június-júliusi esős hónap miatt is – lehetetlen, legalábbis tökéletes mértékben rendben tartani füvet szerintem az. És ha rendben is tartod, hány olyan történetet hallottunk, hogy a fügeföld mellett volt egy teaültetvény, és amikor permetezték a teát, az összes szerencsétlen tripsz átmenekült a fügékre. Szóval ez egy kirakat tanács a téesz részéről, amúgy mindenki ezerrel permetez május végétől hetente egyszer. Nem minden alkalommal a tripszek ellen, de lehetőleg olyan permetszerrel, ami tripszek ellen is jó.

Amúgy a termesztők többsége kiakaszt egy Horiver nevű kék ragadós lapot (állítólag a kék a tripszek kedvenc színe) az ültetvény közepére kb. 1 m magasságban a talajtól, ezt hetente cseréli és számolja nagyítóval a kezében, hogy hány tripsz tapadt meg rajta. Ha sok, akkor permetez, ha nem, akkor nem permetez, legalábbis nem tripsz ellen. Egyébként mi vagy túl későn szoktunk permetezni, vagy nem tudom, hol csúszik el a dolog, de a permetezés ellenére is mindig elég sok tripszes fügénk van. Az is igaz, hogy mi az átlaghoz képest alig permetezünk, tavaly az egész szezon alatt összesen csak háromszor tettük meg, de másoktól is azt hallom, hogy permetezés ide vagy oda, tripszes fügék márpedig vannak. Vagyis nekem kérdésesnek tűnik, hogy mennyire hatásos módszer a permetezés ezek ellen a kártevők ellen.

Egy másik lehetőség a perverzebbeknek egy igazi türelemjáték, amit úgy kell játszani, hogy egyesével letapasztod a fügék popóját egy speciális tapasszal, amikor még éretlenek és kicsik, hogy ne tudjanak beléjük mászni a tripszek, aztán ha elmúlt a veszély, akkor leszeded a tapaszt (ez hatásos egyébként a gyümölcslegyek ellen is). Még ha nem is csinálja meg az ember mindegyik fügén, hanem csak mondjuk áganként az alsó ötön, akkor is hatalmas meló. Legalábbis nem magyar vérmérsékletnek való. Viszont aki tapaszt használ, az biztos lehet benne, hogy a fügéi tripsztől mentesek. Feltéve, hogy időben leragasztotta őket.

A tripszek ellen egész jó védekezést jelentenek a fehér ponyvák is. Mi például tyvek ponyvákat szoktunk leteríteni az ágyásokra. Nem feltétlenül ebből a célból, de erre is jó. A ponyva fehér színe elvileg megzavarja a rovarok repülését, és kevesebb valószínűséggel találnak el a gyümölcsig. Hát azért így is elég sokat megtalálnak, de az tény, hogy eddig minden évben kevesebb lett a számuk, miután feltettük a ponyvát. Az igazi az lenne, ha nemcsak az ágyásokat, hanem a folyosókat is leponyváznánk, vagyis az egész fügeföldet. Igen, jól értitek, a fehér ponyvasivatagból csak a fügefák meredznének ki, semmi fű. Iszonyú meló, de főleg iszonyú pénz, de van, aki ezt csinálja, például a volt gyakorlatvezetőnk is. Így a folyosókon növő fűből sem tudnak támadni a tripszek, bár a fügeföld mellől gondolom még így is betalálhatnak.

 

Atkák

Na, aztán nem kell aggódni, hogy mindegyik kártevőről ilyen bőbeszédűen fogok beszámolni, ugyanis a többihez nem nagyon van szerencsénk. Az atkákról például tudunk, de még sosem fedeztük fel, hogy kárt tettek volna a fügénkben.

A füge kártevői közül Japánban két atkafajt szoktak megemlíteni, a gubacsatkákhoz tartozó Aceria ficust, amelyet talán füge gubacsatkának lehetne fordítani, valamint a takácsatkák közé sorolható Tetranychus kanzawai nevű fajt, a Kanzawa takácsatkát. Ettől függetlenül általánosságban többnyire „takácsatkákról” beszélnek mint a füge kártevőiről.

A június-júliusi esős hónapot követő forró és száraz időben szaporodik meg könnyen a számuk. Forróság az szokott lenni, de általában nagyon magas a páratartalom is. Vagy ezért nem találkoztunk még velük, vagy mert a nem kifejezetten ellenük használt, de rájuk is ható permetszerek megelőzték a bajt. Azért hallani néha, hogy felbukkantak valamelyik fügetermesztő földjén, de elég ritka, olyankor meg egyből permeteznek. Melegházas termesztésnél szerintem gyakoribb, a volt gyakorlatvezetőnknél is ott láttunk egyedül takácsatkák által károsított fügefalevelet és fügét.

Az atkák a növényi nedveket szívogatják, és emiatt elváltozhat a növények levelének, termésének az alakja és a színe. Ez a füge esetében is így van. Az Aceria ficus által megtámadott fügefalevelek és fügék foltokban halvány színűek lesznek, alakjuk is eldeformálódhat. Nagyon ritkán maga a gyümölcshús is károsodhat, hogyha magas a füge gubacsatkák száma, akkor a füge belül is megbarnulhat. Az Aceria ficus egyébként a füge mozaik vírus hordozója lehet.

A Tetranychus kanzawai ténykedése nyomán a levelek fonákján és a fügén apró vöröses barna pöttyöket találunk, a füge eldeformálódik, megkeményedik és nem nő meg.

Megelőzés és védekezés

Megelőzés szempontjából fontos a fű rendben tartása a fák körül, amiről a tripszeknél is írtam. Ezen kívül sokat kell foglalkozni a fügékkel, ami a nyári időszakban úgy is meglesz, és akkor időben észreveszi az ember a furcsaságokat. Ha atkákra utaló jelet találnak, akkor a japán fügetermesztők egyből permeteznek, de még találniuk sem kell, a nyári permetező rutinban júliusra és augusztusra biztosan esik egy atkák ellen hatásos permetezés. Eleve ritkán hallunk róla, hogy valakinél problémát okoznának, de ha igen, akkor is általában pár levélről és gyümölcsről van szó. Olyan termesztő is van, aki csak leszedte az egy-két érintett levelet és fügét, és azzal vége is volt.

Gyümölcslegyek

A gyümölcslegyek bármennyire is hihetetlen, hatalmas kárt tudnak okozni a japán fügeültetvényeken, de erről már bővebben írtam a fügéket támadó betegségek kapcsán az erjedésről szóló részben. Itt tudjátok elolvasni.

Cincérek

A cincéreket japánul kamikirimushinek, vagyis szó szerint „hajvágó bogárnak” nevezik. Nem tudom, hogy a név arra utal-e, hogy olyan élesek a rágóik, hogy akár egy egészen vastag hajfonatot is át tudnak rágni, vagy hogy olyan aprólékosan tudják használni őket, hogy akár egy hajszálat is ketté tudnak vágni velük, mindenesetre a fügefákkal kívülről-belülről remekül el tudnak bánni. Szerencsére azok a földjeink, amelyeken a legtöbb fügefát ültettük, és amelyekről a füge nagy része a téesznek megy, az út mellett vannak, így meglehetősen ritkán találkozunk ezekkel a kártevőkkel. Viszont van egy földünk egy domboldalban, erdő mellett, ahol nem permetezünk, és itt szó szerint hemzsegnek. Itt majdnem mindegyik fa törzsén van egy lyuk körülötte fűrészporos kakával, rengeteg ág meg van rágcsálva, az idei módi meg az, hogy a hajtáscsúcsokat rágták le, azok megfekedtek, és alatta vagy kihajtott megint az ág vagy nem. Eddig úgy voltunk vele, hogy itt nem permetezünk, hát nincs mit tenni, de jövőre már ki kellene próbálni valami természetes szert, mert már két fát teljesen kidöntöttek.

Egészen pontosan három fajt szoktak említeni, a Psacothea hilaris (sárga pöttyös cincér), az Apriona japonica (japánról szó szerint fordítva a nevét „eperfa cincér”, mert azt is támadja) és a Batocera lineolata (japánról fordítva „fehér csíkos cincér”) nevű fajokat, de ezek közül az Apriona japonica a leggyakoribb a fügeföldeken.

A fügetermesztők – így mi is – általánosságban úgy szoktuk megkülönböztetni őket, hogy a Psacothea hilaris az az, amelyiknek a lárvája belülről rágja a fa törzsét, az Apriona japonica meg az, amelyiknél a kifejlett bogár az ágakat rágcsálja kívülről. Ez a legszembetűnőbb különbség, de valójában az utóbbi is ugyanúgy lerakja a petéit a fügefán, csak nem a törzs és a vázágak megsebzett kérge, hanem a termőágak megrágott kérge alá. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy a lárvák belülről tudják egészen ügyesen üregesre zabálni az ágakat, de akár a törzset is, a kifejlett bogarak pedig kívülről kezdik el felfalni a fát.

Megelőzés és védekezés

A cincérek a gyengécske fákra jobban jönnek, úgyhogy a megelőzés legjobb módja, ha megfelelően gondoskodunk a fákról. Nem csoda, hogy nálunk is azon az ültetvényen fordulnak elő nagy számban, ahol trágyázni nem megfelelően, öntözni pedig egyáltalán nem tudunk. A másik fontos lépés, hogy ha a fügetermesztő kiszúr egy cincért, akkor azonnal odacsap. Én még képes vagyok őket is sajnálni. Ha találok egyet, akkor ledobom a földre, és csukott szemmel sajnálkozva agyonlépem. Mire találsz egyet, addigra viszont lehet, hogy már megtörtént a legnagyobb baj, vagyis lepetéztek. Ezért július-augusztusban célszerű cincérfélék ellen hatásos rovarölővel permetezni, de vannak olyan szerek is, amelyeket a törzsre lehet felkenni, és egy olyan természetes, gombával fertőzött papírgallér is, amit a fa törzsére kell ragasztani, és a cincér ezzel érintkezve megfertőződik, és idővel elpusztul. Ezt kellene kipróbálni a permetszer mentes földünkön, és ha meglesz, akkor majd írok arról is.

Ha a japánok felfedeznek egy a cincérek által rágott lyukat a japánok a fán, akkor többnyire egy Kinchol nevű aerosol rovarölő szert használnak ellene (ez az, amit gyümölcslegyek ellen is alkalmaznak). Ennek van egy normál spray szórófeje is, de ezt le lehet venni, és feltenni helyette egy hosszú tűszerű fejet, amin néhány helyen apró lyukak vannak. Ezt kell a vájatba helyezni, és addig fújni befelé szerencsétlen lárváknak a cuccot, amíg kifelé nem jön a hab a járatból. Így még meg lehet menteni a menthetőt.

 

Fonálférgek

A fonálférgek közül a Meloidogyne incognita nevű faj károsíthatja a fügét. Többnyire fertőzött facsemetékkel kerülnek a fügeföldre (idén mi is kaptunk), ritkábban maga a talaj fertőzött. A gyökérzeten gubacsok jönnek létre, csökken a víz- és tápanyagfelvevő képessége. Emiatt a fa rosszul fejlődik, az ágai nem igazán nőnek, vagy idővel megállnak a növekedésben, a levelek megsárgulhatnak, kevesebb füge lehet az ágakon, amelyek nem érnek megfelelően.

Megelőzés és védekezés

Szeretném mondani, hogy ellenőrzött helyről szerezzük be a fügefacsemetéket, de még ez sem garancia, idén hozzánk is érkezett több fertőzött fa is. Ha ilyennel találkozunk, ne ültessük el! Utólag a beteg fa körüli talajra locsolt permetszerrel lehet tenni valamit, de ezt a permetezést 2-3 évig kell folytatni, úgyhogy a legjobb, ha be sem kerül az ültetvényre semmi ilyesmi.

 

Hernyók

Japánban a füge leveleit leginkább három féle hernyó kedveli. A Mamestra brassicae, azaz a káposztabagoly-lepke lárvája, a dohányvágóféreg, vagyis a Spodoptera litura lárvája, valamint az Asota ficus nevű éjszakai lepke lárvája.

Ezek közül is (nálunk legalábbis) az utóbbi szokott rövid idő alatt meglepő mennyiségű levelet elfogyasztani. Nektek van füge levélmolyotok, nekünk van Asota ficusunk. Reménykedjetek benne, hogy nem fogják ezt a Közép- és Délkelet-Ázsiában őshonos éjszakai lepkét behurcolni valamilyen módon Magyarországra is! Elég siralmas pusztítás tud végezni. Egy szép napon kimész a fügeföldre, teszel-veszel valamit az ágak között, és egyszer csak azt veszed észre, hogy nahát, itt egy halom icipici fekete gömb. Odébb mész, nahát, itt is! Ilyenkor érdemes feljebb nézni az ágon, hogy honnan jönnek a gömbök, és akkor a fügetermesztő észre szokta venni, hogy ja, a feljebb lévő levelekből valaki lakmározott, és sokszor még ott is vannak a tettesek. Ez a jobbik eset, amikor a kakinyomokat veszed észre először. A rosszabb az, amikor egy szép napon kimész a fügeföldre, teszel-veszel valamit az ágak között, és egyszer csak azt veszed észre, hogy nahát, ezen az ágon a leveleknek csak az erezete maradt meg. Odébb mész, nahát, a mellette lévő ágon is! És amellett is! Na, olyankor a fügetermesztő azon nyomban melegiben szeretné lepermetezni az egész ültetvényt, de általában ilyenkor már mást tervezett aznapra, jócskán benne is jár már a napban, hát el kell halasztani az ügyet másnapra. Addig gyorsan kézzel-lábbal leöldösi amit le tud, hogy másnapra nehogy az egész sort lerágják a dögök, mert tényleg piszkosul gyorsak.

Ha jól tudom, ez a hernyó csak a leveleket dézsmálja, a másik kettő faj lárvája a még éretlen fügékbe is bemehet. Ilyet egyébként idén találtam nálunk először pont pár héttel ezelőtt, de végülis örülök neki, mert legalább meg tudom mutatni nektek.

Megelőzés és védekezés

Ezt megelőzni nemigen lehet, legfeljebb a fű rendben tartásával, de azzal is csak valamennyire. Nálunk eddig minden évben voltak kisebb-nagyobb mértékben, de még a melegházba is betalálnak. A japánok fürdetik is őket nagy bőszen mindenféle permetszerrel. A permetszermentes, Violette de Solliésszel beültetett földünkön ecettel kevert vizet szoktam ellenük használni. Nem tudom, ez mennyire hatásos, mert utána amit tudok, azt kézzel leszedem és pusztítom. Másnap még nyilván mindig elég sok van belőlük, aztán fokozatosan egyre kevesebb, végül eltűnnek. De hogy ez az ecet vagy a kezem ereje, azt nem tudom megmondani. Mindenesetre ha időben észre veszi az ember, akkor vissza lehet fogni permetszerek nélkül is.

Egyéb kártevők – madarak, hangyák, egerek és vakondokok

Természetesen még vannak más rovarok is, amik károkat okozhatnak a fügeültetvényen, de ezek sokkal ritkábbak, és csak elvétve hallunk róluk, ha egyáltalán hallunk. Amiről még többször szó esik, azok a madarak, a hangyák, az egerek és a vakondokok okozta károk.

A szüreti időszakban vannak napok, amikor a hajnali, kora reggeli órákban válogatott magyar szitkok szállnak a japán légben a fügeföldünk felett. A madarak, általában a kányák ugyanis előszeretettel zabálják a fügénket (persze másokét is). Egyébként hullámok vannak. Ha jönnek, akkor pár napig minden reggel tizenvalahány csonkot találunk az ültetvényen, aztán megint semmi, később pedig újból felbukkannak. Ma például leszedtük volna az isei szezon első érett fügéjét, amit 3-4 napja dédelgetünk az ágon. Gondoltuk, hogy majd ma! Somát is kivisszük és családilag szedjük le azt az egy szem fügét, mert ez minden évben ünnep. Atsushi már napokkal ezelőtt leszedte volna, de nem engedtem, mert még nem volt elég érett. Atsushi viszont az évek alatt megérett annyira, hogy idén már ne ellenkezzen velem ezzel kapcsolatban. Mert aztán a következő szüretig hallgathatja. Most nekem lesz valami, amit a következő szüretig hallgathatok. Azt, hogy az én érlelési kényszerem miatt nem mi ettük meg a szezon első fügéjét, hanem valami más, valószínűleg egy kánya. Néha betévednek egyébként kóborkutyák és egy álcás pálmasodró nevű nagyon aranyos, de annál falánkabb állat is.

A legtöbb ültetvényt valamilyen háló veszi körbe, ez általában a szél ellen védi a földet, de persze hatásos a kártevőkkel szemben is. Madarak ellen külön szoktak hálót húzni az ültetvény fölé, ez az, ami nálunk hiányzik. Amikor gyakorlaton voltunk, azt láttuk, hogy ebbe a fölső hálóba csak beleakadnak a növekvő ágak, és sokszor ki is lyukasztják. Emiatt elég sok macera van vele, akkor inkább egyenek meg egy rekesznyi fügét a madarak.

A hangyák természetesen alig várják, hogy megérjenek a fügék, és ahol megtelepedtek, azon a részen egészen magasan lévő fügékig is képesek elmasírozni. Nálunk még sosem volt vészes a helyzet, ezért nagy ügyet nem szoktunk belőle csinálni. Ha szemmel láthatóan csak pár hangyáról van szó, akkor kifújkáljuk őket a fügéből. Hát nem egy Covid-biztos módszer, lehet, hogy idén már nem kellene alkalmazni… Ha több hangyát is látunk a fügében, akkor azokat a gyümölcsöket ki szoktuk tenni egy konténerben a fészer elé, amíg válogatjuk a fügéket, és mire befejezzük, általában már ki is másznak valamerre. Semmi csali, általában mégis otthagyják a gyümölcsöt, amit nem értek, de örülök neki. Ezeket a fügéket mondjuk már nem szoktuk leadni, csak hazavinni magunknak. A szüret alatt egyébként permeteznek annyit a japánok, hogy a hangya csak nagyon ritkán szokott problémát jelenteni. A domboldalas, erdőszéli földünkön, ahol nem permetezünk, azért ennél jóval durvább a helyzet. Ott szinte nem tudunk olyan fügét szedni, amiben ne lenne hangya. A fenti fújkálós, pihentetős módszerrel azért általában itt is sikerül megszabadulni tőlük. Néhány termesztő egyébként a gyümölcslegyek és a hangyák ellen is olyan házi módszereket alkalmaz, amilyenekről Magyarországon is sokszor hallani (cukros víz, söröcske kirakva, ilyesmi).

Az egereket és a vakondokokat párban kell megemlítenem. A vakondokok sokszor túrják a földet a mi fáink körül is. Ez, ha megbolygatják a gyökereket, eleve nem jó a fáknak, de a baj inkább akkor történik, amikor a vakondokok járataiba befészkelik magukat az egerek, és jóízűen rágcsálgatják a fügefák gyökereit. A nem igazán növekedő fák, a növésben megállt ágak, a túl korán sárguló levelek többféle betegség vagy akár a vízhiány jelei is lehetnek, de előfordulhat az is, hogy az egerek dolgozták meg a fát, úgyhogy ezeknél a tüneteknél mindig alaposan vizsgáljuk meg, mi lehet az elváltozások oka!

Vakondokok és egerek ellen is egyébként csapdát szoktak alkalmazni, ha nagyon elfajulni látszik a helyzet, de az erősen megrágcsált gyökérzeten általában már nem lehet segíteni, újra kell ültetni a fát.