fügeség

A füge leggyakoribb betegségei Japánban

Munka terén nincsen éppen holt szezon, bár a július a május-júniushoz képest mindig nyugisabb egy kicsit. Amíg el nem kezdődik a szüret. Na, akkor aztán megint halódni fog a blog, de még mielőtt ez megtörténne, íme egy tömény, de lehetőleg hasznos összefoglaló arról, hogy melyek a leggyakoribb betegségek, amelyek megtámadhatják a fügét Japánban. Van néhány, ami megegyezik a Magyarországon jelen lévő betegségekkel, de elég kevés. Ettől függetlenül érdekes lehet, vagy ha más nem, hát fellélegezhettek, hogy nektek ezekkel a nyavalyákkal nem kell megküzdenetek.

Mindegyik gyakori betegségnél kitérek a tüneteire, a kórokozóra, a megjelenés és a terjedés legfőbb okaira, és hogy hogyan lehet megelőzni és kezelni a fertőzéseket. Ez utóbbinál viszont nem fogom külön említeni a permetezést, amely természetesen minden esetben a betegség kezelésének egyik módja lehet. A Japánban használt növényvédő szerekről egy külön bejegyzésben írok majd.

Ekibyō (White powdery rot)

Amennyire utána tudtam nézni, az ekibyō egy kifejezetten japán fügebaj. Az angol szakirodalom még megemlíti, ezért adtak neki szép angol nevet, “white powdery rot”, vagyis “fehér porszerű rothadás”. A japán neve amúgy kevésbé érzékletes, általánosságban használják “járvány” értelemben. Valószínűleg azért adták ezt a nevet a füge ezen fertőzésének, mert terjed. Méghozzá elég gyorsan. Nem mintha a többi fertőzés általában véve nem terjedne, de ez a névadás megmarad a japánok rejtélyének.

Tünetei

Az ekibyō általában júliustól szeptemberig jelenik meg, és főként az akár éretlen, akár érett állapotú gyümölcsöket támadja meg. Először foltokban sötét árnyalatú, szürkés-feketés lesz a füge felszíne. A gyümölcs maga érezhetően puhább, nedves, szivacsos állagú lesz. A későbbi stádiumban fehér porállagú penész lepi be a fügét. Ha magas a páratartalom (márpedig júliustól szeptemberig elég magas), akkor a fertőzött gyümölcsök megrothadnak és lehullanak.

Az ekibyō a leveleket, az ágvégi hajtásokat, de akár a törzset (suhángoknál és fiatal fáknál jellemző) is megtámadhatja. A levelek foltokban megfeketednek. A hajtások megszürkülnek, megfeketednek és elrohadnak. A törzs foltokban megfeketedik és rothadásnak indul, így akár az egész fa is „kidőlhet”.

Kórokozó és a betegség okai

Phytophthora palmivora

Ezek a gombaszerű mikroorganizmusok (de nem gombák!) a talajban élnek. Spórái az esővel verődnek fel a fügefa leveleire és a fügékre, ahol tovább szaporodnak, és így könnyedén tovább fertőzik a szomszédos leveleket, gyümölcsöket és ágakat. A talajra hullott fertőzött levelek és fügék megfertőzik a talajt, ezzel növelve az újrafertőződés lehetőségét.

A fentiek után nem meglepő, hogy az ekibyō leggyakrabban június-júliusi esős hónapban üti fel a fejét, amikor huzamos ideig meglehetősen sokat esik az eső. A mi megyénkben, Aichi megyében ebben a két hónapban átlagosan 400 mm csapadék esik, de tavaly, 2020-ban például 630 mm eső esett. Ez ahhoz képest tűnik különösen soknak, ha tudjuk, Magyarországon az évi átlagos csapadékmennyiség 500-750 mm, de még a legcsapadékosabb területeken is 800-850 mm. Hát ennek a felét kapjuk mi meg abban a két hónapban, amikor a termőágak növekedési fázisban vannak, és már tele vannak kisebb-nagyobb zöld fügékkel. Érdekes egyébként, hogy az ekibyō nem ugyanolyan mértékben jelent veszélyt a különböző fügefajtákra. Például a Hōraishi és a White Genoa fajátjú fügék nehezebben, a Brown Turkey és a Masui Dauphine (amiből nekünk a legtöbb van) könnyebben megfertőződnek.

Megelőzés és kezelés

A spórák felverődésének megelőzésére érdemes valamilyen talajtakarást használni az ágyásokon. Ez Japánban legtöbbször rizsszalma vagy valamilyen ponyva, nálunk fehér tyvek ponyva. Az igazi az lenne, ha nem csak az ágyásokra, hanem a folyosókra is kerülne takarás, de ez költséges is, időigényes is, és még ez sem garantál semmit. Mi például május közepe táján terítjük le a ponyvákat, de a spórák már ez előtt is felverődhetnek az esővel.

A fertőzött leveleket és fügéket lehetőség szerint még az előtt távolítsuk el, mielőtt a földre hullanának! A fertőzött csúcshajtásokat vágjuk vissza a fertőzött részig! Az eltávolított leveleket, gyümölcsöket, ágakat általában szemeteszacskókba, -zsákokba gyűjtik össze, és kidobják az éghető szeméttel (itt kissé más a szelektív hulladékgyűjtés, mint Magyarországon). Nagyobb mennyiség esetén néha gödröt ásnak az ültetvényen kívül eső részen, ide dobják ki a fertőzött fügéket, ágakat, leveleket, majd betemetik. Mindig mindenki elmondja, hogy nem ajánlatos, de akinek sok üres területe van, az szokta alkalmazni ezt a módszert is. És persze mindig van, aki éget, de ez elvileg Japánban is tilos. A fertőzött részek eltávolítását követő pár hétben érdemes sűrűn ellenőrizni az ültetvényt, hogy nem terjedt-e tovább a fertőzés, nem bukkant-e fel újabb helyeken.

Kurokabibyō – indás penész

Ez a betegség leggyakrabban szeptemberben bukkan fel, de általában augusztustól végétől a szüret végeztéig bármikor találkozhatunk vele. Az érett gyümölcsöket támadja és megrothasztja azokat. Ha tovább terjed, akkor akár már a leszüretelt, látszólag egészséges fügéken is előjöhet utólag.

Tünetei

Az indás penésszel fertőzött fügének először az alján található nyílásnál lehet látni, hogy egy kicsit elkezdett felpuhulni, vizesedni, rothadni. Aztán 2-3 nap alatt teljesen felpuhul, “lekókad” az egész, és először fehér penészt nő rá, ami aztán befeketedik, és a lenti képen látható kis cuki szőrcsomó lesz belőle. Az ilyen gyümölcsök ritkán hullanak le. Mumifikálódnak az ágon, közben odavonzanak egy csomó rovart, amik aztán segíthetik a kórokozók terjedését, meg persze még hordozhatnak sok más bajt is. Amúgy elsősorban a levegőben terjed.

 

Kórokozó és a betegség okai

Rhizopus stolonifer

A japánul szó szerint „fekete penész” nevű betegséget a Rhizopus stolonifer nevű gomba okozza. Magyarul azt találtam rá, hogy “indás penész”. Akkor jön elő, amikor meleg van, de közben esős, felhős az idő. Elvileg. Mert amúgy szerintem elég neki, hogyha rosszul szellőzik a fügeföld, túl közel vannak egymáshoz az ágak, illetve közel van a talajhoz a gyümölcs.

Nem emlékszem, hogy nálunk előrodult volna már, még gyakorlaton láttam elvétve egyet-egyet a bácsinál, akinél betanultunk. Olyat nem nagyon hallottam senkitől, hogy a betegség nagyon szétterjedt volna az egész földön. A közelében lévő fügéket esetleg még megtámadja, de ha találtál egy ilyet, akkor sűrűn meg kell nézni utána, hogy minden oké-e. Viszont az igaz, hogyha bekerül egy ilyen véletlenül (na, nem egy előrehaladott állapotban lévő, szakállas füge, hanem olyan, amin alig vagy nem lehet észrevenni, hogy baja van) a többi leszüretelt, egészséges fügével a rekeszbe, akkor azokra átterjedhet. De ha nem is adod el, csak otthon tárolod egy darabig véletlenül a többi szuper fügével együtt a hűtőben, másnap gyanútlanul kinyitod a hűtőt, akkor lehet, hogy meglepődsz majd, ki tette a fekete álszakállát a kedvenc gyümölcsös táladba.

 

Megelőzés és kezelés

Megelőzni a legegyszerűbb úgy, hogy jól szellőzővé tesszük az ültetvényt, a fákat. Ha túl sűrűn vannak az ágak, az sosem jó, legalábbis ezen a japán éghajlaton nem több lesz tőle a termés, hanem a felbukkanó betegségek miatt kevesebb. Szóval nem túl sok ág, ha nagyon összenőttek, de mégis meg akarjuk hagyni, akkor kötözéssel távolítjuk őket egymástól.

Ezen kívül oda kell figyelni, hogy szüretelés során lehetőleg ne sértsük meg a fügéket, és gondosan át kell őket válogatni leadás, beszállítás előtt, nehogy véletlenül egy ugyan alig észrevehetően, de fertőzött füge kerüljön a többi egészséges közé.

 

Kōbōfuhaibyō – Erjedés

A betegség japánul az „élesztő(gombá)s rothadásos betegség” nevet viseli. Angolul nem cifrázták, egyszerűen a „souring”, vagyis „savanyodás”, „erjedés” nevet adták neki, és a könnyebség kedvért én is erjedésnek fogom nevezni. Elég könnyű elképzelni, mi történik ilyenkor: a fügék megrothadnak, szinte szétfolynak.

Az indás penészhez hasonlóan a fügék „szüreti betegsége”. Vagyis az érett gyümölcsökön jön elő általában augusztustól végétől a szüret végeztéig bármikor, és megrothasztja a gyümölcsöket. A sok csapadék is szerepet játszik a felbukkanásában, a másik oka a fügetermesztő gondatlansága.

Az esővel akkor van baj, ha nagyon erősen esik, ha heves szél kíséri, vagy ha a fügék nem teljesen lefelé, hanem részben vagy teljesen felfelé fordulva állnak, ugyanis ilyenkor nagy valószínűséggel vizes lesz a fügék alján található nyílás. A tájfun garantált tragédia ilyen szempontból, ráadásul ilyenkor az erős szél miatt az eső elleni fóliasátor fóliáit sem szabad leereszteni, mert belekaphat a szél.

Onnantól, hogy elkezdődik a szüret, minden nap szedjük a fügéket, mert ugye eleve hamar is érnek, és itt a túlérettet már nem lehet leadni a téesznek, meg mert így hamar észrevesszük a furcsaságokat. De hiába szüretelünk minden nap, és nézzük át az egész földet, főleg az ágak alján, de akár feljebb, a levelek takarásában vannak olyan fügék, amiket nehéz észrevenni, és már régen megértek, aztán túlértek, mire felfedezzük őket. Az ilyen elfeledett fügéken szinte biztos, hogy idővel elő fog jönni ez a betegség. Előfordul, hogy nem vesszük észre egy-egy leszüretelt fügén a kezdeti jeleket, betesszük a rekeszbe, leadjuk, de mivel a romlás folyamata meglehetősen gyors, mire odakerülnek a gyümölcsök a válogatásra, már ki kell dobni őket.

 

Tünetei

A betegség az érett vagy érésben lévő fügék alján található apró nyílásnál (ez tulajdonképpen a belülről kis körben kitüremkedő virág) jelenik meg, és innen kezdi el rothasztani a gyümölcsöt. Az itteni fügefajták jellegzetessége, hogy érés közben kisebb-nagyobb mértékben (nagy mennyiségű csapadék vagy öntözés hatására akár éretlenül is) felrepednek emellett a nyílás mellett. Az erjedés kezdetén felpuhul a nyílás körüli rész, és az amúgy fehér repedés rózsaszínes lesz, a gyümölcshús pedig rózsaszínből sárgássá, borostyánszínűvé válik. A kezdeti stádiumban kinézetben hasonlít az indás penészes megbetegedésre, de az erjedés lassabban fejlődik tovább. Míg az indás penész 1-2 napon belül gombafonalakat képez a gyümölcshéjon, addig az erjedés nem képez gombafonalakat vagy spórákat, és az a jellegzetessége, hogy a fertőzött füge már a kezdetektől savanyú, alkoholos szagot áraszt. Szüret után válogatáskor sokszor nem is a szemünkre, hanem az orrunkra bízzuk a döntést, ha egy kicsit is gyanús fügét látunk, mert a betegség kezdetekor még alig látni valamit. A fertőzés következő lépésként a füge aljából elkezd kicsöpögni a gyümölcs leve, és lassan az egész gyümölcs folyóssá válik, a gyümölcs felszínén sokszor fehér hab képződik. Az alsó nyílás kitágul, a füge elkezd kiüregesedni. A folyadék távoztával aztán a gyümölcs kiszárad, megkeményedik, mumifikálódik.

 

Kórokozó és a betegség okai

Candida sorbose, Candida sp., Pichia kluyveri

Magát az erjedést ezek az élesztőgombák okozzák, viszont ezeket a gyümölcslegyek juttatják a fügékre. Elsősorban az ecetmuslicát (Drosophila melanogaster) említik közvetítőként, de az élesztőgombákat a vele közeli rokonságban álló Drosophila simulans nevű gyümölcslégyfaj, a pettyesszárnyú vagy foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) és a fügemuslica (Drosophila ficusphila) is terjeszthetik. A füge nyílására átvitt élesztőgomba a füge levével táplálkozva terjed. Az erjedés szaga tömegesen vonzza a muslicákat, amik aztán meglehetősen hamar tovább terjesztik a betegséget a többi fügére is, és sokszor beléjük is petéznek, akár a még éretlen fügékbe is.

A gyümölcslegyek mellett az eső is növeli a betegség fellépésének kockázatát. A csapadékkal esővíz jut a fügék alján található nyílásba, megnövekszik a baktériumok koncentrációja, és így gyorsan megnő a fertőzött fügék száma.

Megelőzés és kezelés

A legfontosabb, hogy minden nap alaposan szüreteljünk. Ha még időben észreveszünk egy erjedésnek indult fügét, ami körül hemzsegnek a muslicák, és egyből eltávolítjuk, akkor jó esélyünk van rá, hogy csak kis mértékben vagy egyáltalán nem terjed tovább a fertőzés. Az erjedt fügéket külön gyűjtjük és kidobjuk az ültetvényen kívül, de nagy mennyiségnél bevett gyakorlat, hogy mély gödröt ásnak az ültetvény külső területén, és oda temetik a fügéket.

A tájfun talán a legrosszabb dolog, ami történhet a szüreti időszakban, ráadásul általában 3-4 is van egy szezonban. Nem mindegyik vészes, volt, hogy még a fóliasátrat is leeresztettük, de a nagyobb tájfunokkor 1-2 napig folyamatosan esik a nagy mennyiségű, heves eső, és lehetetlenség kimenni a földre. A tájfun elmúltával aztán gyomorgörccsel megyünk megnézni, mi van a fákkal. Ilyenkor nemcsak a már érésben lévő fügék „áznak be” az aljukon, hanem még a kemény zöld fügék is feláznak picit. Nagyjából kuka az egész, de ha meg is lehet menteni valamit, azt eladni nem nagyon lehet. Ilyenkor szoktam tájfunlekvárt főzni.

A tájfun utáni szüret hatalmas meló, mert nemcsak azt a termést kell leszedni, amit 1-2 napig nem tudtunk leszedni, hanem mindent, amin látjuk, hogy ez nem lesz oké. És másnap, de sokszor még harmadnap is ugyanez a helyzet, a negyedik napon már jobb esetben jut eladásra is, de még akkor is sok megy a szemétbe. Amit még tudni kell a történethez, hogy a tájfunok után borzasztó meleg és fülledt az idő. Minden kedvez a baktériumoknak. Már addigra erjedésnek indul kábé az egész fügeföld, mire kiérsz a tájfun után körbenézni. A mi földünkön szerencsére nem éltem át ilyesmit, de mikor kisegítettem egy másik fügetermesztő bácsi földjén, akkor már az első tájfunnál annyi lett az egész azévi termésnek. Eleve egy nagyon rosszul szellőző föld volt, és amikor kimentünk szüretelni a tájfun után, akkor már hemzsegtek a muslicák a felázott érett fügék körül. Leszedtünk mindent, ami gyanús volt, de az éretlen zöld fügéket fent hagytuk, hát azoknak biztosan nincsen semmi baja alapon. Ezt megcsináltuk másnap, harmadnap, de csak nem lett jobb a helyzet. Közben elkezdtek beérni azok a fügék is, amik a tájfun idején még zöldek voltak. Az is erjedt volt az összes. Közben a bácsi permetezett ezerrel, mi meg a másik segítővel minden nap nem is rekeszekbe, hanem talicskába szedtük az erjedő gyümölcsöket, ástuk a gödröket és temettük a fügét. 1 hét múlva már borzalmas szag volt, ha csak a föld közelébe értél. Siralmas volt az egész, mintha minden nap temetésre mennék, a fügetemető meg csak terebélyesedett a föld körül. Végül abbahagytuk a szüretet október elején, amikor még másfél hónap hátra volt. A tervezett mennyiségnek csupán az egyharmadát sikerült épségben leszüretelni és eladni. Ekkora kárt tudnak okozni a muslicák.

A legjobb megelőzés a folyamatos ellenőrzés mellett a fügék eső elleni védelme. Költséges, de kifizetődő beruházás az eső elleni fóliasátor. Akinek ez nincsen, az általában egyesével kis átlátszó műanyag ernyőket rögzít az ágakra az éppen érésben lévő néhány füge fölé, majd ha ezek már beértek és leszüretelték, akkor fokozatosan feljebb rakják őket. Ezt megcsinálják az ültetvény összes fájának összes ágával. Egészségükre.

Igazi japánoknak való türelemjáték, és vannak még más ehhez hasonlóan idegölő módszereik a muslicák ellen is. Az egyik, amikor a füge érése előtt kb. 1 héttel hálós anyagú zsákocskába vagy kicsi, jól szellőző fóliazsákba burkolják a fügét. Egyesével. Az összeset. A másik módszer (ezt a tripszek ellen is alkalmazzás, amikor ragasztószalagszerűséggel letakarják, leragasztják a fügék alján található nyílást. Egyesével. Az összes érő fügén. Ha nem tudjátok elképzelni, hogy ez mennyi, akkor itt olvashattok a terméshozamokról. Mindenesetre biztosan megéri a pepecselést, mert így állítólag szinte teljesen meg lehet előzni a muslicák általi fertőzéseket.

Ha már megvan a baj, és ott vannak a muslicák, akkor próbáljuk minél előbb eltávolítani az erjedő, körbezsongott fügéket. Ha viszont nem néhány fügéről van szó, akkor elkerülhetetlen a permetezés, a japánoknak erre vannak elfogadott permetszereik. Viszont elárulom itt nagy titokban, hogy sajnos mit csinál a muslicáktól rettegő fügetermesztők többsége. Amint meglát egy az ágon csüngő, muslicákkal körülvett fügét, előkapja a kakasos emblémával ellátott piretroid tartalmú (d-t80 phenothrin, d-t80 resmethrin) rovarölő spréjét, a Kincholt és telefújja az érintett fügét, na, meg persze annak a környékét is, mert hát az ugye megy mindenhová. Mindezt azért teszi, hogy biztosan elpusztítsa még a környéken lévő muslicákat is. Ennek a valaminek egyébként iszonyatos szaga van, ami egy dolog, de ezt tilos lenne használni érő gyümölcsökön és azok közelében. És mégis mindenkinek ott lapul a fészerében, de a gyakorlatvezetőnk az övébe tűzve szüretelt. Így egyetek gyümölcsöt Japánban…

 

Tansobyō – Antraknózis

Megyeri Szabolcs kertész remekül összeszedte, hogy jelenleg mik azok a betegségek és kártevők, amelyek jelenleg a fügefákat fenyegetik Magyarországon. Ha esetleg még nem ismeritek, akkor itt megtaláljátok, valószínűleg többre mentek vele, mint az én anyagommal. 😊

https://www.megyeriszabolcskerteszete.hu/fuge_novenyvedelme

A füge antraknózist is jól leírja, de mivel Japánban is jelen van, nem hagyhatom ki.

Egyébként Aichi megyében, ahol élünk, ez a gombafertőzés nemigen jellemző, és nem is emlékszem, hogy nálunk előfordult volna. Illetve most, ahogy olvastam róla, beugrott, hogy mintha lett volna fekete pöttyös fügénk, de lehet, hogy az más volt. Mindenesetre leszedtük, nem adtuk el, és ezzel vége volt.

Tünetei

Kezdeti stádiumban a füge felszínén kör alakban besötétedik a héj, kis pöttyök keletkeznek. Ezek idővel megnőnek, világos barnává válnak, majd besüppednek. Körülöttük a héj sötét barna lesz. Végezetül a barna foltokon kis fekete pöttyök jelennek meg, amelyekből párás időben lazacszínű ragacsos anyag választódik ki.

Kórokozó és a betegség okai

Glomerella cingulate

Ez a kórokozó gomba gombafonalként vagy spóraként tapad meg a fertőzött gyümölcsökön, és ha ezek gyümölcsmúmiaként fent maradnak az ágakon, akkor a kórokozók képesek rajtuk áttelelni. A következő tavasszal aztán spórákat termel, és újra fertőzi a gyümölcsöket.

Meleg esős időben jelenik meg a legtöbbször. Az is előfordul, hogy a felvizesedett, rothadó barna foltokra gyűlő rovarok szállítják tovább a kórokozókat.

Megelőzés és kezelés

Megelőzni úgy lehet a leginkább, mint itt Japánban a legtöbb fügebetegséget: szellősen kell tartani az ág- és sorközöket. Ha már felbukkant az antraknózis, akkor lehetőleg minél hamarabb távolítsuk el a fertőzött gyümölcsöket, és dobjuk ki vagy ássuk el őket mélyen az ültetvényen kívül.

 

Sōkabyō – Pötty antraknózis

A japánok ezt a betegséget a fent leírt antraknózissal együtt szokták említeni, és ugyanazokat a permetszereket használják ellene.

A Phaceloma caricae nevű gomba okozta megbetegedés, amely a füge leveleit, a csúcshajtásokat és a gyümölcsöket támadja meg. A hűvös, esős júliusokban lép fel leggyakrabban. Ahol mi termesztünk fügét, Aichi megyében nagyon ritka, de más megyékben, ahol más fajtájú fügét termesztenek, sűrűbben előfordul. A fertőzés hatására a gyümölcsökön apró, kb. 0,5 mm átmérőjű fekete var jellegű foltok képződnek. A leveleken előbb világos barna, nagyjából 1 mm átmérőjű foltok alakulnak ki, amelyek később sötétebb barnára változnak, majd a foltok közepe beszürkül és kilyukad. Ha a foltok a levél felét is ellepik, akkor általában a levél maga eldeformáódik, besárgul, és nagy valószínűséggel lehullik. A levélnyélen és a hajtáscsúcsokon először apró barna pöttyök jelennek meg, melyek közepe később szürkére, fehérre változik, és feketés-lilás ellipszis veszi körbe őket. Az angol nyelvű szakirodalom ezt a betegséget is antraknózisnak nevezi: “Anthracnose leaf spot” vagy “Spot anthracnose”, vagyis nagyjából “pötty antraknózis”. Megelőzése és kezelése megegyezik az antraknóziséval.

Sabibyō – Rozsda

Mint a fent említett cikkből megtudtam, a fügerozsda Magyarországon is jelen van. Itt is ugyanaz a gomba felelős érte, de a japánok egy másik nevét részesítik előnyben, ami egy japántól származik. Hát ilyenek ezek a japánok. 😊

Ha szétterjed az ültetvényen, akkor elég komoly károkat okozhat, mert még a szüreti időszakban lehullanak a levelek, amelyekre szükség lenne a gyümölcsök beérleléséhez. Nálunk szinte mindig van valamennyi rozsdás levél, de szerencsére eddig még sosem terjedt szét, és a fertőzött levelek, ágak esetében sem fajult még soha a levél lehullásáig a helyzet.

2003-ban, amikor az esős hónap (június-július) alatt viszonylag alacsony volt a hőmérséklet, keveset sütött a nap, és rengeteget esett, akkor elég sok fügeültetvényen felütötte a fejét. A következő években viszont júniustól augusztusig magas volt a hőmérséklet és kevés eső esett, ekkor alig fordul elő.

Tünetei

A levelek hátoldalán apró sárga foltok jelennek meg, amelyek elég gyorsan barnás-sárgás színűvé és porszerűvé (nyári spórák) válnak. Konkrétan olyan, mintha rozsda lepte volna be a leveleket. Később ezektől függetlenül fekete (téli spórák) és vörös foltok is megjelennek. A levelek felpöndörödnek, ezáltal veszítenek a felszínükből, később lehullanak. Ha szétterjed a fertőzés, akkor akár az egész ültetvényen felkopaszodhatnak az ágak még idő előtt. Csak a gyümölcsök maradnak, amik levelek nélkül már nem érnek be.

Kórokozó és a betegség okai

Phakopsora nishidana (Cerotelium fici)

A gomba a fertőzött leveleken termelt téli spóráin telel át, és a következő évben innen indul a fertőzés. Általában augusztus végétől kezd megjelenni, és a termelődő nyári spórák tovább fertőzik a leveleket. A melegházban termesztett fügefáknál egész évben jelen van, és nagy károkat okoz. Ha a melegház mellett szabadban ültetett fügeföld is található, akkor a melegház májusban meginduló ventilátoros szellőztetésével a kinti földre is hamarabb, már májustól kijuthatnak a nyári spórák, és a rozsda már korábban megjelenhet.

A szakirodalomban, amit olvastam, nem említik, de amikor a fügesuliban és a gyakorlaton tanultunk róla, akkor azt mondták, hogy a ruhánkkal is át tudjuk vinni a fertőzést a többi levélre. Ezért lenne fontos, hogy elég széles folyosót hagyjunk a sorok között. Nálunk ez 1 méter, és ez is még olyan épphogy. Néhány helyen becsúszott egy kicsit keskenyebb folyosó, ott már nem lehet úgy közlekedni, hogy ne súrolnád a leveleket. Persze amennyit dolgozunk a fügékkel, előbb-utóbb úgyis hozzájuk érünk, és hiába váltunk minden nap ruhát, naná, hogy egy napon belül is tovább visszük. Viszont ezzel a “módszerrel” eddig még szerencsére nem sikerült pusztítást elérni a földön, bár az is igaz, hogy ha felüti a fejét, akkor permetezünk.

Megelőzés és kezelés

Az ősszel lehulló leveleket összegyűjtjük, és az ültetvényen kívül kidobjuk. Környezetet nem kímélők elégetik, pepecseléstől vissza nem riadók (huh, ilyet is csináltunk a fügesuliban, és iszonyú meló) szemeteszsákokba gyűjtik, és úgy dobják ki. El is lehet ásni, de az is brutális munka lehet. Mi is, és azok a fügetermesztők, akiket mi ismerünk, csak összegyűjtjük, és az ültetvényen kívülre hordjuk. Ha közel van, akkor gondolom, simán átruccanhatnak a spórák a következő évi új levelekre, de hát ennyi erővel bárhonnan jöhetnek.

Amúgy szerintem ezzel azért sem törődnek annyit, mert júliusban és augusztusban 15 napos időközzel permetezik rozsda elleni növényvédő szerekkel a fügefákat, ajánlottan négyszer. Mi csak akkor, ha ténylegesen megjelent a rozsda az ültetvényen.

 

Kabugarebyō – Törzskorhadás

Számomra ez az elképzelhető legfélelmetesebb fügebetegség. Ugyanis nem a gyümölcsöket, a leveleket vagy az ágakat érinti, hanem magát a törzset, és ha felbukkant, akkor már nem nagyon lehet mit kezdeni vele, a fának annyi. És nem biztos, hogy csak annak az egy fának, mert a betegség pillanatok alatt szétterjedhet az egész ültetvényen, és volt fügefölded, nincs fügefölded. Ezen a területen pedig már nem fogsz tudni többet fügét ültetni, mert a kórokozók megmaradnak. A japán fügetermesztők rémálma.

Tünetei

A kórokozó gomba a törzs vagy ritkábban a vázágak talajhoz közeli részét támadja meg. A fertőzött részen a törzs foltokban elszíneződik, kidudorodik vagy be is reped. A kérget eltávolítva láthatjuk, hogy a törzs belső része megbarnult, rothadásnak indult, akár egészen a legbelső, fás részekig. Párás körülmények között (amiben, mint már említettem, bővelkedünk) a törzs fertőzött részén spórák alakulnak ki.

A törzs fölötti részeken először a termőágak csúcsához közeli levelek sárgulnak meg és kókadnak le, ezt követően ez tovább terjed az alsó levelek felé, végül a levelek elszáradnak és lehullanak. A törzskorhadással az a legnagyobb probléma, hogy nehéz a kezdeti stádiumban észrevenni, általában akkor figyelnek fel rá, amikor a levelek sárgulni és fonnyadni kezdenek. Ennek ráadásul elég sok más oka is lehet, vízhiány, más betegségek, egerek által megrágcsált gyökerek. A betegség pontos meghatározásához levágnak egy ágdarabot és bevizsgáltatják, ekkor már bőven késő. Persze az ember általában következő lépésként megnézi a törzset és a gyökereket, hogy ott keresse a baj okát.

Mi májustól feltesszük az ágyásokra a tyvek ponyvákat, amik alá nem is nagyon nézünk be, úgyhogy 2 évvel ezelőtt sokkot kaptunk, amikor több fán is sárguló, fonnyadó leveleket észleltünk, majd az ágak megálltak a fejlődésben. Persze egyből megnéztük a törzset, de semmit nem láttunk. És amennyire meg tudtuk nézni a gyökereket, ott sem találtunk semmi furcsát. A törzset megmozgatva, stabilan álltak a fák. Segítségül hívtuk a városi fügeszakértő bácsikat, akik szintén csak a fejüket vakarták, és a pontos okot azóta sem tudjuk, de valószínű, hogy a gyengélkedő fák környékén rossz a víz lefolyása, ami károsítja a gyökereket. Tehát nem kell mindig egyből a legrosszabbra gondolni, nektek meg különösen nem, mert ez a baj Magyarországon még nem bukkant fel, ha jól tudom, egyébként Japánban is először csak 1981-ben írták le.

Kórokozó és a betegség okai

Ceratocystis fimbriata

Ez a kórokozó gomba a talajban maradt gyökereken és a talajban él, a felső 10 cm-es rétegben, ahol a legtöbb fügegyökér található. A többi fára a fertőzött fa törzsén kialakuló spórákkal kerül, vagy a talajban található kórokozót az eső és a szél szállítja tovább. A kordonos fügetermesztésnél sorokat, egybefüggő ágyásokat hoznak létre, és így a talajon belül is hamar szétterjed a fertőzés az egész soron. Az sem ritka, hogyha felütötte egy ültetvényen a fejét, akkor megfertőzi a szomszédos ültetvényeket. Különösen igaz ez ott, ahol a szomszédos ültetvények kialakítása lépcsőzetes, így a fertőzést könnyedén átviszi a csapadékkal lefolyó víz.

Japánban a fügefákon kívül a kínai örökzöld tölgyet (Quercus myrsinifolia), az eperfaféléket, a japán feketefenyőt (Pinus thunbergia) és a japán vörösfenyőt (Larix kaempferi) is támadó betegség.

A 25-30°C-os talajban alakul ki legkönnyebben, 35°C fölött és 10°C alatt kicsi a valószínűsége. Az alacsony pH-értékű, nedves talaj kedvez a kórokozónak. A szabadban telepített ültetvényeknél június-október között bukkan fel a leggyakrabban, és leginkább forró, száraz időben. Melegházas fügéknél többnyire márciustól novemberig fordul elő. A kórokozót a Xyleborus interjectus nevű szúféle bogár is szállíthatja.

Megelőzés és kezelés

Ennél a betgeségnél tényleg a legfontosabb a megelőzés. Ezért mindig felhívják a figelmünket, hogy csakis megbízható forrásból vásároljunk palántákat. Az ebben a régióban előforduló esetek közül a betegség oka többnyire idegen helyről beszerzett palánta volt. Mivel a kórokozó nemcsak a törzs fertőzött részén található meg, hanem a fa egészén belül szétterjed, ezért fontos, hogy dugványnak való ágat is olyan helyről szerezzünk, ahol biztosan tudjuk, hogy nem fordult elő a betegség.

Ha már megvan a baj, akkor minél hamarabb el kell távolítani a fát gyökerestül, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább az ültetvényen. Ez nagyon jól hangzik, de a gyakorlatban sokszor sajnos csak ültetvények teljes pusztulásáról hallunk. Ha mégis sikerül időben kihúzni azt az egy bűnöst, akkor legjobb semmit sem ültetni a helyére, de ha mégis, akkor előtte új földdel kell feltölteni az ágyás érintett részét, és az ide ültetett új palántát az első 3-11 hónapban havonta permetezni kell.

Egyéb betegségek

Végezetül még megemlítenék néhány betegséget, amik léteznek ugyan Japánban is, de nem túl jellemzőek az itteni fügeültetvényeken.

Kaishoku kabibyō – Szürke penész

Azért tartom érdekesnek megemlíteni ezt a betegséget is, mert Megyeri Szabolcs is ír róla a már fent említett cikkben, de ő elsősorban a fás részeken problémát jelentő betegségként írja le, míg itt Japánban a gyümölcsökön megjelenő betegségként emelik ki, az ágakon való megjelenéséről nem tesznek említést.

A fertőzést a Botrytis cinerea nevű gomba okozza. Szabadban termesztett fügék esetén október végétől jelenik meg gyakrabban, melegházas fügéknél magas páratartalom esetén.

A füge alsó nyílása környékén egy foltban megbarnul, felvizesedik és besüpped a gyümölcs. A folt felületén szürke penészréteg jön létre, a füge megrothad és leesik. Ezzel a legnagyobb probléma, hogy a kórokozó a talajban áttelel, spórákat hoz létre, és a talajról visszaverődő csapadékkal ismét fertőz. Vagyis a leghatékonyabb módszer ellene, ha még azelőtt eltávolítjuk a beteg gyümölcsöt, mielőtt lehullana.

Rozelliniás gyökérpenész

Ez egy nem túl gyakran előforduló, de ismert gyökérbetegség, amelyet a Rosellinia necatrix nevű gomba okoz. Magyarországon a szőlő megbetegedéseként van jelen.

A gyökereken fehér cérnaszálhoz hasonló vagy pelyhes gombafonalak alakulnak ki, a gyökér rothadásnak indul. A termőágak rosszul fejlődnek, megállnak a növekedésben, alulról felfelé haladva megsárgulnak, lekókadnak, végül lehullanak a levelei.

A gomba az előző terményekről maradhat a talajban, de átkerülhet fertőzött palántával is. A törzskorhadáshoz hasonlóan ennek a betegségnek is elég komolyak lehetnek a következményei. A beteg fát teljesen el kell távolítani, a talajt pedig fertőtleníteni.

Szkleróciumos hervadás

A Sclerotium rolfsii nevű gomba által okozott betegséget a japánok szó szerint „fehérselyem-betegségnek” nevezik. Fehér fonalszerű bevonat keletkezik a talajhoz közeli törzsrészen és a gyökereken, és a gyökér rothadásnak indul. Zöldségeknél a palántadőlés okozója, Magyarországon a paradicsom egyik legjellemzőbb betegsége.

Tünetei és kezelése a fügefán szinte teljesen megegyezik a rozellinás gyökérpenésznél említettekkel.

Kuro-hagare-byō – Fekete levélhervadás

A Fusicoccum aesculi Corda nevű gomba okozta fertőzés, amely a füge leveleit támadja meg általában augusztus közepétől.

A levelek először bebarnulnak, majd megfeketednek, összepöndörödnek, ezáltal veszítenek a felületükből. Ezt követően elszáradnak, és szeptemberben lehullanak. Általában a levélnyél is bebarnul, elfeketedik és elfonnyad. A levél nélkül maradt fügék nem érnek be megfelelően. Ez a betegség szintén egy másik megyében termesztett másik fügefajtánál (Toyomitsu-hime) gyakori.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük