Hajtásválogatás a fügefák első évében – a T-alak első lépései

Ugyan egy 2018-as bejegyzésben, amikor elültettük az első fügefáinkat, már volt róla szó, de következzenek ismét a legfontosabb tudnivalók az első hajtásválogatásról! Mindig bonyolultan magyarázok, hátha könnyebben megértitek, ha többféleképpen, többször futok neki. Másrészt azóta már eltelt 3 év, többször is ültettünk, talán ennyivel is okosabb lettem. Vagy csak könnyelműbb…

A tankönyv szerint

Az egyéves fügefacsemetét ültetés után 50 cm-es magasságban elmetszettük, és ha minden jól megy, akkor ezen a talajtól számított fél méteren hemzsegnek a rügyek. Ebből a nagy rügydömpingből 30-40 cm (20-40 cm) magasságban választunk 3 stramm, megfelelő szögállású rügyet. Ezt lehetőleg minél hamarabb megtesszük, hogy ne menjen fölöslegesen a többi szükségtelen rügynek a tápanyag. Aztán amikor a rügyek elég hosszú hajtássá fejlődtek ahhoz, hogy rá tudjuk hajtani őket az idő közben elkészült támrendszerre, akkor az 1 tartalék rügyet is eltávolíthatjuk, hiszen csak 2-re van szükségünk. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem?

A valóságban

Igyekszem nektek mindig leírni az ideális állapotokat, de ilyesmivel kevésbé fogtok találkozni. Mi például tudtuk, mit hogyan kéne, de aztán ott álltunk, és semmi sem úgy nézett ki, mint ahogy papíron ki kellett volna neki. 30 cm alatt és 40 cm fölött van rügy, a kettő között pont nincsen, legalábbis 3 db biztosan nincs. Strammnak sem nevezném éppenséggel mindegyiket, azt pedig, hogy milyen a megfelelő szögállás, az első évben még nem is igazán értettem.

Milyen jó lett volna, ha akkor kéznél lett volna egy ilyen blog vagy bármilyen más segítség! Persze a saját tapasztalat mindennél többet ér, de amellett, hogy leírom nektek a tankönyv szerinti eljárásokat, próbállak megkímélni benneteket néhány kellemetlen meglepetéstől, és megspórolni nektek egy kicsit a tapasztalatszerzési időt.

Megnyugtatlak benneteket, teljesen mindegy, hogy hol vannak azok a rügyek, és merre állnak. Ha egy suhángon van belőlük 2, akkor abból már lesz japán módszer szerinti fügefa. Nem biztos, hogy T-alakú, de Y-, hiányjel- vagy gyökjelalakú még összejöhet. És még fügét is fog teremni. A strammság persze nem árt, de néha a jóképű rügyekből gyenge ágak fejlődnek, a csotrogányok pedig megtáltosodnak. Vagyis nagyon kevés az olyan facsemete, ami egyből kuka. Ilyesmi csak akkor van, ha egyáltalán nem rügyezett ki.

Milyen magasságban válassz rügyet?

Már a fügeiskolában kézhez kapott fügetermesztési útmutatóban (ez az, amit én csak tankönyvnek nevezek) is becsúszott egy zárójel ennél az adatnál. Válasszunk 3 rügyet 30-40 cm (20-40 cm) magasságban. Hohó! Vagyis ők is tudták, hogy ezen a 10 cm-en nem mindig van 3 jó rügy, sőt, ez az eset a kevesebb. Zárójelben engedélyezik, hogy akár már a talajtól számított 20 cm magasságból válasszunk rügyeket.

Mondok jobbat. Ritka, de van, hogy 20 cm és 40 cm között sincsen olyan rügy, amire rábíznád a fügefa jövőjét. Ja, igen, mert csak mondom, ha még nem vált volna világossá, az a 2 rügy, amit most kiválasztasz, az lesz a fügefa vázága, amiből majd az összes termőág kihajt, és ezekről fogod szedni roskadásig a fügét. Vagyis ha most rosszul választasz, nincs füge. Mondom, a világ sorsa van a kezedben. Persze, hogy leizzad a fügetermesztő.

Teljesen fölöslegesen. A legjobb, ha 20 és 40 cm között van 2 jó rügy. Hogy van-e 3, azt inkább hagyjuk, örüljünk, ha van 2. Valahol a csemetén még hagyhatsz egy rügyet tartaléknak, de hacsak nem érkezik a közeljövőben forgószél a környékre, akkor még tartalék sem kell, az ágak döntögetésénél meg tessék vigyázni és hinni önmagunkban, hogy nem fogjuk letörni a hajtást, amin a világ sorsa múlik.

A legjobb tehát, ha 20 és 40 cm között van 2 jó rügy. Pont ott nincsen? Akkor jó lesz alatta is. Inkább alatta, de ha csak fölötte van, az sem rossz. Ez egy teljesen általános szám, amit arra lőttek be, hogy 40 cm magasságban szokták felhúzni a támrendszert. Minél közelebb vannak a hajtások a támrendszer 40 centijéhez, annál könnyebb őket felhúzni vagy lehajtani odáig. Alulról felhúzni mindig könnyebb. Ha lentről nő az ág, esetleg nehezebb lehet ott a füvet nyírni vagy gyomirtózni a hajtás lenyisszantása vagy kiirtása nélkül, de amíg fiatal a fa, én amúgy sem szoktam a közelébe menni a motoros fűkaszával, és a gyomirtót meg még később sem merem az ágyásokon nyomatni (Atsushi igen).

A felső hajtások már bajosabbak lehetnek. Nem az a legnagyobb probléma, hogy nehezebb lehajtani a támrendszerre, hanem az, hogy a hajtás, vagyis a későbbi vázág töve magasabban lesz, mint a vázág többi része. A fügefáknál (lehet, hogy más növényeknél is, nem tudom) általános szabály, hogy ami feljebb van, oda több tápanyag jut. Tehát a vázág törzshöz közeli részéből kilépő termőágak erőteljesebbek lesznek, a távolabbiak pedig esetleg kevésbé fejlődnek majd. A törzshöz közeli termőágak amúgyis mindig erősek és sok tápanyagot elvesznek, de ilyen esetben különösen. Negyvenegy-két centiről még nyugodtan válasszatok, és persze ha nincs más, akár feljebbről is, de ha van lejjebb rügy, akkor inkább azt hagyjátok meg!

Milyen a megfelelő szögállás?

A legjobb, ha a 2 választott rügy a suháng egymással ellentétes két oldalán helyezkedik el, és abba az irányba néz, amerre a fákat tájoltuk, vagyis amerre szeretnénk, ha nőnének. Ezzel kapcsolatban se legyenek illúzióitok, nagyon sokszor nem így állnak a rügyek.

A fügefa hajtásai viszont szerencsére hajlékonyak, kötözéssel könnyedén jó útra lehet téríteni őket. Amit próbáljatok elkerülni az az, hogy a 2 választott rügy azonos irányba nézzen. Ha elképzelitek, ez azt eredményezné, hogy az egyik hajtás hajtűkanyart vesz majd a támrendszer irányába. Hacsak nem valami művészeti koncepció hajt benneteket, akkor keressetek más rügyet, nem baj, ha nem 20 és 40 cm közé esik!

Milyen a jó rügy?

Hát ránézel, és jó – mondják az idősebb termesztők. Köszi – mondjuk mi, kezdők. Tök igazuk van, ha évtizedek óta ezt csinálod (de amúgy már pár év alatt is), teljesen egyértelmű lesz, hogy milyen a megfelelő rügy. Amíg viszont nem tudja az ember, jól jön egy kis segítség.

Biztos vannak olyan rügyek, amiket a jóisten is majdani vázágnak teremtett. Ezekkel ne törődjetek! Szinte mindegyik rügyből, ami végre előjött a suhángon, remek kis vázág növekszik majd. Úgyhogy inkább azt mondom, milyen rügyet ne válasszatok.

Az úgynevezett getabaki, „fapapucsos” rügyek se vázágnak, de később termőágnak sem válnak be. Ezeknek a rügyeknek a töve mintha el lenne fásodva egy kicsit, mintha visszagyűrt zoknit viselnének, de sokszor látszik is, hogy csak valami száraz bütyökből lifegnek kifelé. Ezek a rügyek hajtássá sem igen nőnek meg, gyengék, és általában egy kis mozgatásra is könnyen letörnek, vázágnak alkalmatlanok.

Az 50 cm magasan elvágott suháng teteje felé biztosan van egy jó vaskos, bizalomgerjesztő hajtás. Nézd csak meg, ott pöffeszkedik a csemete csúcsánál. Ezt szedd le! Már azt sem érdemes megvárni, hogy hajtássá nőjön, ha látszik, hogy sok rügy van a fán, akkor ezt minél korábban el kell távolítani, mert sok tápanyagot vesz el a többi rügytől. Ha nincs más, akkor persze mehet vázágnak is, de talán van más is.

Találkozhattok olyan rügyekkel, hajtásokkal, amik előző évi visszavágott hajtásokból nőttek ki. Ritka, de előfordulhat. A fügefasuhángot dugványról nevelik, vagyis ledugnak a földbe egy kb. 2-4 rügyes ágdarabot, és az a talaj fölött növeszt magából egy ágat. Ez lesz 1 év alatt a fügefacsemete, a suháng. Ha viszont egy a növény nem bír magával, és nagyon erőteljesen akar nőni, akkor nemcsak felfelé növeszti azt az egy ágat, hanem az ág leveinek tövéből is elkezdhet kihajtani, hónaljhajtásokat növeszteni. Ezeket télen metszéskor pár rügyre vissza szokták vágni, és tavasszal gond nélkül kirügyeznek. Megoszlanak a vélemények, hogy célszerű-e ezeket a rügyeket vázágnak választani. Valaki szerint teljesen mindegy, valaki szerint ezek a rügyek nem fejlődnek jól. Nekünk előfordult, hogy ilyen rügyből lett vázág. Van néhány gyengébbecske fánk, de hogy azok ilyen rügyekből lettek-e, arra már nem emlékszem, de nem hiszem.

Mindenesetre ha tehetitek, válasszatok másikat! Idén mi az egyik fánál nem tehettük, mert csupa ilyen hónaljhajtásos rügy volt rajta. Legalább tudjuk igazolni vagy cáfolni az alkalmatlaságáról szóló hiedelmeket.

Hajtásválogatás az idén ültetett fügefáinkon

Az idei 5 Ischia Black fügefánkon egyébként eleve nem volt nagy választék, úgyhogy ebből sajnos nemigen tudtok tanulni. Már ültetés után leszedtük a csúcshoz közeli rügyeket, és így fejlődött szinte mindegyiken csupán 3 hajtás. Na, hát 3-ből 2-t választani még nekem sem okozott túl nagy fejtörést, pedig én mindig túlagyalom azt a munkát. Idén már csak azért is sietnem kellett mert Soma fenyegetően jött mellettem, és szerintem ha nem cselekedtem volna elég hamar, akkor ő választott volna úgy, hogy mind a 3 versenyzőt eltávolítja egyetlen mozdulattal.

Íme az idei felhozatal (a hónaljhajtásos fa kivételével) és a választásaim képekben: