Ültetési előkészületek és ágyáskészítés sövényes fügefáknak

Ha japán módszerrel sövényre szeretnétek nevelni a fügefátokat, akkor ezt a munkát nem a facsemetéből kilépő rügyek kiválasztásával, a hajtások terelgetésével és a vázágak növesztésével kell kezdenetek, hanem már az ágyást is ennek megfelelően kell kialakítanotok.

Milyen talajra ültethető füge?

A fügefák a se nem túl száraz, se nem túl nedves, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, enyhén lúgos talajt kedvelik. Azt szokták mondani róla, hogy ilyen szempontból eléggé igénytelen, és szélsőséges körülmények között is megél. És igaz, én már láttam olyan fügefát is, ami egy kőfalból nőtt elő, olyat is, ami egy másik fa odvából hajtott ki.

Megélni megél, az más kérdés, hogy teremni fog-e. Ha jól növő, jól termő fügefát szeretnénk, akkor nagyon fontos, hogy biztosítsuk számára a megfelelő nedvességet. Ha jól tudom, otthon nem öntözik a fákat, itt Japánban muszáj, ha az ember ebből szeretne megélni.

Van egy földünk, ahol nem tudunk öntözni, és a fák többsége nem igazán nő. Itt egyébként a talaj is lazább szerkezetű, homokos, nemigen tartja a nedvességet sem, az esőzésekkel könnyen kimosódnak belőle a tápanyagok is. Ezt biztosan egyik növény sem szereti, de ugyanezen a területen a mandarinfák például remekül megélnek és teremnek, a fügék kevésbé. Vagyis a füge tűri a szélsőségeket, de olyan talajban fejlődik jól, ami jól tartja a vizet is, a tápanyagokat is.

Amit viszont kifejezetten nehezen visel, az az állandóan vizes (nem nedves!) talaj. Mielőtt fügét ültettek, fontos tisztában lenni a fügefáknak azzal a sajátosságával, hogy a gyökereik nem mélyen ülnek, mint a legtöbb gyümölcsfának, hanem meglehetősen sekélyen, a talaj felső 15 cm-es rétegében terülnek el. Ilyen értelemben a túl sok eső és az, hogy a csapadék nem talál lefolyást a talajban, és csak áll a víz a fák körül, sokkal károsabb a fügefák számára, mint a szárazság. Ilyen tartósan vizes talajban a gyökerek szélsőséges esetben elrothatdnak, és búcsút mondhatunk a fának. Enyhébb esetben a gyökerek és így a fák meggyengülnek, ha nem is az első években, de később mutathatják ennek a jeleit. Mi 3 éve ültettük az első fáinkat, és egy részen látszólag minden ok nélkül gyengélkednek a fák. A vázágak még mindig nem nőttek meg a tervezett hosszra, a termőágak rendre megállnal félúton, a levelek hirtelen elsárgulnak, a szüret kellős közepén lehullanak, a fügék ezeken az ágakon, ha vannak is, használhatatlanok, göcsörtösek és nem finomak. Ennek nem tudjuk a pontos okát, de valószínű, hogy a talaj rossz vízelvezetésének köszönhetjük.

Az ágyások előnye

Főképp az ilyen problémákat elkerülendő a japánok ágyásokat alakítanak ki a fügefáknak. Bár ha nagyon nem megfelelőek a körülmények, akkor az ágyás sem fogja megmenteni a helyzetet (mint nálunk), de lényegesen javíthat rajta. Emellett pedig az ágyást könnyebb gondozni, ellátni, mintha csak szabadon elültetjük a fügefákat a talajba. Létrehoz egy mesterséges, jobb környezetet a füge számára, és kijelöli azt a határt is a termesztőnek, amelyen még muszáj gyomlálnia, ahová még érdemes szórnia a trágyát. Na, igen, végülis ez lenne az ágyás lényege nem csak a fügefák esetében.

Vagyis nem kötelező ágyásokat készíteni, de praktikus. Rossz vízelvezetésű talajon pedig “megemeli” a fákat, magasabbra kerül a gyökerük, így kisebb a valószínűsége, hogy állandóan víz alatt lesznek.

Talaj-előkészítés

Nem az ágyás méreteihez, alakjához tartozik, de nem hagyható ki a talaj előkészítése. Persze bármit ültet az ember, ezt megcsinálja, úgyhogy valószínűleg mondani sem kell, de csak gyorsan összefoglalom, hogy itt Japánban mivel bolondítják meg a talajt a fügéknek.

Ültetéskor már nem trágyáznak, ezért még a föld felszántása, felásása előtt végzik el ezt a munkát. Általánosságban tehéntrágyát használnak erre a célra. Ennél az első trágyázásnál mindenképpen, mert ezt lehet legegyszerűbben és a legolcsóbban nagy mennyiségen beszerezni. Később, amikor már évente csak az ágyásokat trágyázzák, használnak sertés- és baromfitrágyát is, de a tehéntrágya a leggyakoribb ekkor is. Mi az első évben a 8 ár (800 m²) területű földünkön 2 t, a 15 ár területű földünkon 4 t trágyát szórtunk szét. Vagyis nem tudok nektek ajánlott mennyiséget mondani, nagyon sok függ az adott földterület talajától. A kisebb területű földünk korábban rizsföld volt, elég sok tápanyaggal rendelkezett, a nagyobb területű földünket viszont már évek óta semmire sem használták, előtte is parkoló volt. A későbbi években 1 árnyi területre kb. 1 t trágyát szoktak számolni, az első évben ennél valószínűleg több fog kelleni.

A kalcium- és magnéziumpótlás egy olyan fontos mozzanat, amit nemcsak az ültetés, az ágyások elkészítése előtt, hanem utána is minden évben elvégeznek. Erre egy olyan műtrágyát használnak, ami természetes formában tartalmaz kalciumot és magnéziumot. A por alapú változatban lehet látni a kagyló- és tojáshéjdarabokat, de létezik belőle pellett is, amit nehezebb teríteni, de nem is fújja ki a kezedből és a zsákból a szél. Nem tudom, Magyarországon lehet-e kapni hasonlót, valószínűleg igen. Ebből műtrágyából az ültetés előtt 8 áron 100 kg-t, 15 áron 200 kg-ot alkalmaztunk. A későbbi években ennek a felét szoktuk csak elhasználni.

Ezzel a műtrágyával nem csak a kalcium és a magnézium mennyiségét növeljük a talajban, hanem szabályozzuk annak pH-értékét is. A fügefák a gyengén savanyú, 6,0-6,8 pH-jú talajt szeretik. Nem baj, ha ültetéskor még nem éri el a talaj ezt az értéket, de a termesztők törekednek arra, hogy az éves talajmunkák során javítsanak rajta.

Tájolás

A fügefáknak talán otthon Magyarországon is a déli fekvést javasolják. Valaki már kérdezte tőlem a Facebook-oldalunkon keresztül, hogy ez mit jelent pontosan. Az erre használt japán kifejezés könnyebben érthető. Itt úgy szoktak fogalmazni, hogy az észak-dél irányú fekvés az ideális. Vagyis a sorok, a fügefák az északot a déllel “összekötő” vonalban, irányban legyenek, mert akkor elég sok nap éri egész nap a fákat. Nekünk a földek elhelyezkedése és alakja miatt a kelet-nyugat irányú tájolás volt praktikusabb, és nem hiszem, hogy nagyon beleszól a dolgokba, jól növekednek a fák is, és elég szép színe szokott lenni a fügéinknek is.

Gond akkor lehet, ha valami – egy szomszédos domb vagy épület – a nap bizonyos szakaszaiban árnyékot vet a földterületre. Ebben az esetben úgy érdemes tájolni a sorokat, hogy minél kevesebb fa legyen minél kevesebb ideig árnyékban.

Az ágyások mérete, a birtok megtervezése

“Üres” helyek

Arról már írtam, hogy a japán módszer szerint egy-egy T-alakra ledöntött fügefát 5 méter hosszúságra szoktak nevelni. Ez persze a gyakorlatban kissé máshogy néz ki, és akinek a fügetermesztésből befolyó jövedelem nemcsak kiegészítés a nyugdíjához, az általában kihasználja a rendelkezésére álló terület egészét. Mielőtt csurig ültetitek a birtokot, azért gondoljatok arra is, hogy érdemes helyet hagyni a kényelmes munkavégzéshez. Jól jöhet például egy „előtér”, ahová le lehet pakolni a dolgokat pl. a téli munkáknál a többtonnányi trágyát és földet. Nyilván kell hely ahhoz is, hogy az ezt szállító jármű kicsit be tudjon farolni a földre. Ha kell fészer a szerszámoknak, permetszereknek vagy egy pihenőhely, akkor ennek is kell hagyni egy kis üres részt. Ha kell kutat ásni és az öntözéshez szivattyút elhelyezni, vagy ha kell tartály, amiben vizet gyűjtetek vagy amiből permeteztek, akkor ezeknek szintén meg kell tervezni a helyét.

A mi földjeinkből kettő korábban rizsföld volt. Ezeken géppel szántanak, vetnek, aratnak, ezért eleve volt rajtuk egy enyhén lejtős bejárati rész, hogy a gépek be tudjanak rájuk járni az útról. Ha nem kell fészer és terület valaminek tárolására (pl. nálunk pár hónapig el kell tenni a szalmát) akkor egy ekkora rész bőven egendő lehet.

Ezen kívül praktikus a birtok széle és az ültetendő terület között 0,5-1 m helyet hagyni a könnyebb munkavégzés miatt. Mindenhol el kell tudnotok sétálni, de az még jobb, ha annyi hely van, hogy egy talicskát is el tudtok ott tolni, vagy ha kiskocsit használtok a szüreteléshez (ami itt a bevett szokás), akkor jó, ha az is elfér. Ezért a ledöntött fákkal párhuzamos oldalon a széleken érdemes egy egész folyosónyi, kb. 1 méternyi helyet hagyni, hiszen innen ugyanazokat a munkákat kell elvégezni, mint a többi folyosón állva: trágyázás, permetezés, kötözés, szüret stb. Ezt a részt egyébként az ültethető területhez számoljuk, és oda tervezzük. A merőleges oldalon azért nem árt helyet hagyni, hogy könnyebben lehessen fordulni talicskával, kiskocsival, de csak akár simán sétálva is. Erre 0,5 m bőven elég.

Otthon nem tudom, milyen földek vannak, itt a többsége teraszos, vagyis majdnem minden oldalról egy kisebb lejtő vagy emelkedő határolja a földet. Emellett mi a legtöbb helyen keskeny vízelvezető árkot ástunk a föld körül. Ezek miatt nem lehet, illetve nem érdemes a területet teljesen a széléig kihasználni, mert ott beomolhat a föld, vagy a szomszédos lejtő-emelkedő miatt nehéz dologozni. Az ilyen helyeken plusz 0,5 m-t szoktak hagyni.

Az ágyások szélessége

Ami ezeken a lecsípett területeken kívül marad, az az ültethető terület, erre kezdhetitek el megtervezni, hogy hány fügefátok legyen, és hogy milyen hosszúak és szélesek legyenek az ágyások és az ágyások közötti folyosók.

Az ágyások és a folyosók szélessége elvileg nem vitatéma, nem kell rajta agyalni, hiszen a legkiválóbb fügeszakértők megállapították, hogy a japán módszerrel T-alakra ledöntött fügefák számára az 1,5 m-es ágyás, az így létrehozott sorok között pedig az 1 m-es sortávolság a legideálisabb. A legkiválóbb fügetermesztők pedig, akiknek kevés terület áll a rendelkezésükre, de ebből kellene megélniük, megállapították, hogy az 1 m széles ágyásokon ugyanúgy vígan elvannak a fügefák, és ha minden kötél szakad, a sortávolságból is le lehet fargni 10-20 cm-t. Ha esetleg X-alakra széthúzott fákat is terveztek, akkor a 2 m széles ágyás, 1,5 m széles sortávolság a tankönyvi, a 1,5 m széles ágyás, 1,2-1,3 m széles sortávolság a reális adat, amivel számolhattok.

Az ideális méretek alapján kialakított föld egyébként jólesően szellős és világos, könnyű rajta dolgozni, úgyhogy ha sok helyetek van, akkor nyugodtan tartsátok be a javaslatokat! Nekünk az egyik földünknek nagyon szerencsétlen alakja van, a hosszabb sorokon 7 fa áll rajtuk, a két legrövidebb soron pedig 1-1 fa, de a legtöbb az 5-6 fából álló sor. Összesen 16 sor van itt, amiknek 1 m széles ágyásokat, illetve 2 X-alakú sornak 1,5 m széles ágyásokat alakítottunk ki. Ha a tankönyvi értékek szerint dolgozunk, akkor soronként fél métert is elveszítünk. Ez  első hallásra nem tűnik olyan soknak, de 16 sornál az már 8 m, amire még 4 sort (1 m ágyás x 1 m sortáv) fel lehet húzni. Azt már a vérmérsékletetekre bízom, hogy melyik javaslattal dolgoztok.

Ha nem a fügékből kéne előteremtenem a pénzt a mindennapi rizsünkre, én valószínűleg akkor is az utolsó centiméterig beültetném a földet. Nem tehetek róla, én azt láttam otthon, hogy amikor már azt hinnéd, semmi sincs a fogkrémes tubusban, akkor abból még ki lehet zsigerelni egy fél fogmosásra elég adagot azáltal, hogy végighúzod a fogkefe hátát a tubuson. És ha ezt utána még fel is tekered, akkor lehet, hogy kijön a fogmosáshoz szükséges másik fél adag (itt Japánban aztán láttam erre használatos célszerszámot, tubuszsigerelőt is). Meg hogy ha felvágod a testápolós falkont, és nem zavar, hogy ezzel felkaszabolhatod a kezedet, akkor így még rengeteg krémet ki lehet törölgetni belőle. Hogy a tányért ki kell nyalni, a lábast kenyérrel vagy az ujjunkkal ki kell tunkolni, és csak azután elmosni, a kenyér zacskóját a fejünk fölé emelve és a szánkhoz igazítva pedig még értékes morzsákhoz lehet jutni. Ennek minden cikiségével tisztában lévő, öniróniát sem megvető családom azon szokott jókat derülni, hogy az a kutya, amelyiknek tőlünk visznek csontot, annak bizony felkopik az álla. Anya pedig sosem értette azokat a recepteket, amik valamilyen maradék felhasználására építenek. Az már az én szerény újításom, hogy az üresnek tűnő lekváros üvegbe egy nagyon kevés tejet töltök, kilögybölöm, és az így előállított gyümölcsös tejet megiszom. Ehhez nem kell szegény családból származni, és az is csak mellékes tény, hogy még 30 másik üveg lekvárunk van a gyerekszobában egy dobozban gondosan elrejtve. És ezzel akkor sem lehet mit kezdeni, ha a férjed megdöbbenve vagy rosszallóan néz a háttérben. Legfeljebb legközelebb akkor csinálom, ha nincs a közelben.

Ha most ti is inkább Atsushi pártján álltok, megnyugtatlak benneteket, hogy ennél kevésbé a végletekig elmenő termesztők is az 1 m ágyás x 1 m sortáv mértéket használják. Jó látjátok, a javasolt sortávot nem nagyon szokták piszkálni. Mi is csak egy helyen faragtunk le belőle 10 centit, mert a föld fölé épített eső elleni fóliasátor tervezésénél félrekalkulált az építőcég, és az utolsó pillanatban kiderült, hogy így még be tudunk gyömöszölni egy sort. Egy helyen tehát csak 90 cm folyosót hagytunk, és bármennyire hihetetlennek tűnik, ez a 10 cm különbség érezhető. Nyáron, mikor már megnőttek az ágak, nem lehet úgy végigmenni a soron, hogy ne súrold vállal a leveleket, ami egyrészt kellemetlen is lehet (a fügefalevelek még ruhán keresztül is megsértetik a bőrt, és viszketést okozhatnak), másrészt a ruháddal betegségeket juttathatsz rájuk vagy szedhetsz le róluk. Az ezen a soron való permetezés gyönyöreit már nem is részletezem. Még én, a fogkrémtubus- és lekvárosüveg-kizsigerelő is azt mondom, hogy az 1 méteres sortávolságot megéri betartani.

Az ágyások hossza

Amin egy kicsit többet kell gondolkodni, az az ágyások hossza, jobban mondva az, hogy egy-egy ágyásra hány fát tudunk ültetni, és egy-egy fát milyen hosszra neveljünk. A T-alakra ledöntött fügefákat 5 m, az X-alakra nevelt fákat 4 m hosszúságra szokták megnöveszteni. Ezek viszont megint csak tankönyvi értékek, a valóságban nagyon kevés a pont 5 és 4 méteres fa. Bár én már láttam „kockaföldet” másfél méteres ágyásokkal és csutkára 5 méteres fákkal. Ott a bácsinak vagy nem volt kedve gondolkodni, vagy tényleg hitt benne, hogyha megszegi ezeket a szabályokat, akkor abban a pillanatban kiszárad az összes fügefája. Abban biztosan kevésbé hitt, hogy a rengeteg üresen hagyott felületet majd belepi a fű, és attól majd valahogyan meg kell szabadulni. Bár igaza van, a kicsivel megnyújtott fügefák csak kevéssé fogják vissza a füvet. De a tudat! Egészen más érzés az ágyásról gyomlálni, mint a parlagon heverő részeken füvet nyírni.

A termesztők többsége ki is használja a föld „hosszát”. Na, nem a gazok visszaszorítása miatt, nyilván. Hanem, mert mint már említettem máskor, kapzsi. Ha tehát 42 m áll a rendelkezésére, akkor az ide ültetett 8 fát nem 5 m hosszúra nyújtja ki, és nem fog gyönyörködni az így megmaradt 2 méterben. A 42-t el fogja osztani 8-cal, azt fogja kapni, hogy 5,25, méterben persze, és erre az 5,25 m-es hosszra neveli majd a fákat, ha azok engedelmeskednek, és meg akarnak nőni olyan hosszúra. Helyet mindenesetre biztosít nekik a fügetermesztő. Ezt állítólag 6 méterig szabad eljátszani, annál többet nem bír egy fa. A gyakorlatban van, hogy 5 méteresre is alig akarnak megnőni, de például a mi egy soron egyedül árválkodó 6 méteres fánkon látszik, hogy szíve szerint tovább nőne, csak mi nem hagyjuk neki.

Az ágyások magassága

Az ágyások magasságára is van idális adat (30 cm), de ezt már tényleg képtelenség méregetni szerintem. Nem is te fogod eldönteni, hanem a föld, hogy a szántás vagy a felásás után mennyi földet tudsz a folyosónak szánt részről az ágyásnak szánt részre felpakolni. Azért csak óvatosan! Én az első évben csodálatosan magas ágyásokat készítettem. És csodálatosan mély medencéket a folyosókon, amikben megáll a víz. Szerencsére Atsushi gyorsabban dolgozik, mint én, úgyhogy általában két normál méretű ágyást nyílegyenesre gyalult folyosókkal vált egy felhőkarcoló-ágyás hepehupás folyosóval. Nem is annyira a buzgalom hajtott, hanem én ásóval nem igazán tudom ügyesen, „egyenesen” felvenni a földet, mindig leások vele egy kicsit.

Idén kaptam egy már régóta vágyott célszerszámot, egy szép hosszú élű kapát. Vizes, nagy göröngyökbe összeálló talajt ezzel is elég nehéz feldúcolni, mert rátapad a kapára, úgyhogy vágyok még egy ásóvillára. Nektek persze lehet, hogy már megvan minden szükséges szerszámotok, használjátok bátran. Én apránként gyűjtögetem, mint a Lutra albumba a matricát. Mire megszereztem mindet, már kiment a divatból, vagy mikor már csak egy hiányzott, nem árulták többet azt a szériát. Mire lesz egy ásóvillám, már nem fogunk ültetni többet. Sebaj, majd tarthatunk szerszámkiállítást.

A fügeföld megtervezése

Ezek alapján már biztosan meg tudjátok tervezni az ágyások méretét, de nézzünk egy egyszerű példát egy fitkív földön keresztül! A mi földjeinket azért nem hozom példának, mert nekünk a tervezést erősen befolyásolta a föld fölé épített eső elleni fóliasátor. Azt a földhöz terveztük a megbízott céggel közösen, a fügefák számát, az ágyások és a folyosót szélességét, hosszúságát viszont a sátor által kijelölt területhez. Vagyis hiába szerettünk volna 1 m széles ágyás x 1 m széles sortávolság méretre kialakítani a földet, így sokszor beleütköztünk volna az oszlopokba. Így van olyan folyosónk, ami 0,8 m, de olyan is, ami 1,3 m széles.

Mondjuk tehát, hogy van egy földecskénk, ami 43 m hosszú és 13 m széles. Persze a valóságban ritka az ilyen pontos érték, mint ahogy az is, hogy pont téglalap alakú a terület, de képzeljük most így!

Először is a sorokra merőleges egy-egy oldalon levágunk 0,5 métert. Ennyi elég, hogy meg lehessen kerülni a sorokat akár talicskával is. Ezen kívül a föld bejáratának tekintett részen meghagyunk 2 m x 4 m területet. Erre fészert felhúzni nemigen lehet, de ideiglenes tárolásra (trágya, homok stb.) elegendő. A maradék területet tekintjük a beültethető területnek. A szélesség nem változott, 13 méterünk van, hogy ágyásokat és folyosókat hozzunk rajta létre. Ha 1 méter széles ágyásokban és 1 m széles sortávban gondolkodunk, akkor 6 ágyást (sort) és 7 folyosót készíthetünk. A 0,5-0,5 m levágása után 42 m-re változik a terület hossza. A pakoláshoz lecsípett terület miatt viszont 2 sor még rövidebb, 40,5 m lesz. Vagyis lesz négy 42 m hosszú és kettő 40,5 m hosszú sorunk. Ha igyekszünk a fügefák hosszát 5 m körül tartani, akkor mindkét féle sorra 8 fát ültethetünk. A hosszabb sorokon 5,25 m-re, a rövidebb sorokon 5,0625 m-re növeszthetjük meg őket. Na, ez utóbbit az öreg ördög sem fogja kimérni, de 5 m-nél valamivel nagyobb helyet hagyhatunk egy fának. Persze úgy is lehet, hogy 6 fát pont 5 m hosszúra terveztek, a maradék 10,5 m-t pedig elosztjátok 2 fa között. Én jobban szeretem, ha minden szép egyforma.

Ágyáskészítés

Az ágyáskészítés menetét inkább nem részletezem, mert még lebukok, hogy fogalmam sincs a helyes módszerről. A lényeg, hogy szántás után mérjétek ki az ágyásoknak a kívánt méretet, és erre a kijelölt területre halmozzátok a földet! Ha van erre külön gépetek, akkor nyert ügyetek van, ha nincs, akkor marad az ásó, a kapa és a nagyharang. Ha ez megvan, akkor gereblyével el lehet egyengetni az ágyások tetejét, a fügefáknak ugyanis lapos ágyásokat szoktak készíteni. Ez egy nagyon vicces lépése az ágyáskészítésnek, amikor is én annak a földnek, amit nagy nehezen rápakoltam az ágyásra, kb. a harmadát leszórom, mert különben az ágyás túl magas, a folyosó meg túl mély lenne. Bőven elég, ha csak leszeditek a gerblyével a túl nagy göröngyöket, és elegyengetitek az ágyásokat. Hajrá! Nálam csak ügyesebben lehet!