Fügefacsemeték – Honnan szerezd be? Milyet válassz?

Fügefát szeretnél ültetni, de nem tudod, hol szerezd be a csemetéket, suhángokat? Mindenképpen egy megbízható faiskolánál – hangzana a válasz nemcsak a fügék, hanem más gyümölcsfák esetén is. Nekünk ezen nem kellett sokat agyalnunk, mert a fügeszakszervezet tagja lévén kötelező a téesz által kijelölt faiskolától beszerezni a porontyainkat. Jaj, de jó, jaj, de egyszerű, ráadásul a szokásosnál még olcsóbb is! – ujjonganék, ha nem lenne a dolognak emellett sajnos néhány hátulütője is.

Speciális fügefaiskola

Azt nem tudom, hogy a faiskolák, amelyekkel a téesz dolgozik, eleve a JA alá tartoznak-e, vagy csak felveszik velük a kapcsolatot, mindenesetre a fügék esetében a megbízott faiskolából nem nagyon lehet beszerezni más fajtákat, mint amiket bevesz a téesz. Keményen kettő fajtáról beszélünk! Az egyik a Masui Dauphine a másik a Summer Red nevű fajta, amelyek kinézetre és ízre is nagyjából ugyanolyanok. Nem is kavarják meg a vásárlókat azzal, hogy melyikről van szó, csak ráírják a csomagolásra, hogy „füge”, és ezzel le van tudva.

Nem veszi be a téesz az Ischia Black nevű francia fajtát, de a faiskolában nagyon sok ilyen fajtájú suháng van, és próbálják is biztatni a termesztőket ezek ültetésére. Ennek az az oka, hogy ez a fajta a fent említett kettőnél sokkal erősebb a gyökérbetegségek ellen, és a termesztők korábban sokszor Ischia Black suhángokat ültettek, majd ebbe egyől Masui Dauphine-t vagy Summer Redet oltottak. Vagyis csak a törzs volt Ischia Black, a vázágak és ezáltal természetesen a termőágak is, maga a füge is Masui Dauphine vagy Summer Red lett. Így persze nem “tiszta” fajtákat kapunk, de ez a téeszt nem, a vásárlókat pedig különösen nem érdekelte. Az ilyesfajta oltogatás viszont fárasztó is, és találtak egy másik fajtát, a Negronét, ami még erősebb a gyökérzetet megtámadó betegségekkel szemben. Így aztán a téesz fél, hogy az Ischia Black “ki fog halni”, ezért tartanak belőle mindig a faiskolában, és buzdítják a termesztőket az ültetésére. A legjobb az lenne, ha találnának a gyümölcsének felvevőpiacot, de az apró, Japánban szokatlan feketés-lila színű fügéket elég nehéz eladni.

Ha olyan fügefafajta kell, amit a faiskolánál nem lehet beszerezni

Az elmúlt pár évben kezd nőni a fügetermesztők érdeklődése és a vásárlók igénye is a Violette de Solliés nevű francia füge iránt. A kezdeti ellenállás ellenére a téesz pár éve már megszervezi ennek a leadását is, a faiskolában mégsem lehet hozzájutni ilyen csemetékhez. Ilyenkor és más esetben, ha olyan fajtát szeretnél ültetni, ami náluk nincsen, két lehetőséged van. Vagy szerzel suhángot valamelyik kertészeti boltból, akár neten keresztül rendelsz egy több mindennel foglalkozó faiskolából, vagy – és nagy mennyiség esetén szerintem ez az általánosabb – metszés után kérsz ágakat egy olyan termesztőtől, akinek már megvan a kívánt fajta. Ezekből az ágakból elkészítheted a saját dugványaidat, és egy év múlva elültetheted a suhángot.

Az első megoldással az a baj, hogy nem kellene innen-onnan megbízhatatlan forrásokból csemetét vásárolni. A másik esetben az a probléma, hogyha hirtelen felindulásból szeretnél ültetni valamit, mint mi idén, akkor várnod kell még egy évet. Emellett felmerül a kérdés, hogy ha a az ág, amelyről dugványt nevelsz, egy olyan fáról származott, amit már az a másik termesztő is maga dugványozott, akkor az így felnövő fa még mennyiben „eredeti”, nem mutálódott-e a fajta. Legalábbis a szakszervezet ezzel szokott védekezni és biztatni a termesztőket, hogy náluk rendeljék meg a suhángokat. Amiket ők ugyanígy állítanak elő, és nem is feltétlenül nagyobb szakértelemmel.

Mire figyeljünk a suhángok kiválasztásánál?

Betegségek

Idén öt Ischia Black fajátjú fát szerettünk volna ültetni. Ez volt a faiskolának, el is hoztuk őket, az öt suháng helyett kilencetet is kaptunk, de ebből négynek is gyökérgolyvája volt. A gyökérzeten kis göbök találhatók, amelyek idővel megnőhetnek, és a fertőzött fák 2-4 év múlva legyengülhetnek, elhalhatnak. Ha elültetünk egy ilyen csemetét, akkor magát a talajt is megfertőzzük, és a fertőzés átterjedhet más fákra is. Holott elvileg azért vásárolunk biztos forrásból, hogy ilyesmi ne történhessen meg.

Gyökérzet

Ez a ritkább eset, az viszont gyakori, hogy sokszor olyan suhángokhoz jutunk, amiknél már az ültetéskor is kétéségeink támadnak, hogy rendben felcseperednek-e. Amelyikeknek alig vannak hajszálgyökereik, azok hiába rügyeznek ki, és kezdenek el gyöngécskén nőni, a következő években le lesznek maradva a többi fához képest, ha pedig nálunk sem túl jók a körülményeik, mint például azon a földünkön, ahol nem tudunk öntözni, akkor egy év múlva nagyjából ugyanolyan gyökérzettel rendelkeznek, mikor végleg eltávolítjuk őket a talajból.

Ha megtehetitek, hogy válogattok (mi sajnos nem, mindjárt leírom, miért), akkor csak egészséges, fejlett gyökérzettel rendelkező suhángot hozzatok el! Csalóka lehet, de az egy-két erős gyökér nem jó. Lehetőség szerint olyan suhángot válasszatok, aminek a főbb, vastagabb gyökereiből sok vékony gyökér és azokból még több hajszálgyökér ered minden irányba!

Rügyek

A másik verzió, hogy a suháng nem rügyezik ki. Erről a faiskola nem tehet, rendben, arról viszont igen, hogy azokat a suhángokat is odaadják a termelőknek, amelyeken látszik is, hogy nem fognak kirügyezni, vagy nem túl valószínű, hogy ki fognak. Amikor idekerültünk, és megkezdtük a gyakorlatot, akkor pont a suhángok kiásásával kezdtük a munkát, és nem értettem, hogyan lehet ezt látni. Egy évvel később, mikor a saját fáinkat ültettük, már tudtam, szóval nem nagy ördöngösség. Egyszerűen látszik, hogy a rügyek be vannak száradva, ahol a majdani rügynek kellene lennie, ott csak egy  nagyobb száraz kört találunk. Idén viszont végig meleg volt a tél is, és a rügyfakadás is korán fog megindulni. Azt nem mondom, hogy rendes bimbókat láttam a fáinkon metszéskor, de bimbókezdeményeket már igen, ezért könnyű is volt a metszés. A most kapott suhángokon is látszanak már a bimbókezdemények. Vannak tehát olyan évek, amikor teljesen egyértelmű, hogy egy csemete életképes lesz-e, és ettől függetlenül mégis ott áll az ember egy csomó selejtes suhánggal.

A téesz egyébként tisztában van ezzel a hiábval, és ezért a megrendelt suhángmennyiségre ők is 10-20%-os pluszt számolnak. Mikor az első két földünkön ültettünk 3 éve, akkor 135 csemetét kértünk, és vagy 150-et kaptunk. Át is ültettünk vagy hatot-hetet. Most ötöt kértünk és kilencet kaptunk, bár mondom, ebből négy is fertőzött volt. Miért nem tudnak odafigyelni?

Közös suhángásás

Azért, mert mint már mondtam, a japánok szeretnek mindent közösen csinálni, és a suhángok ásását és válogatását nem szakemberek végzik, hanem a fügeszakszervezet tagjai, a termesztők. Aki igényt tart csemetére, az mehet kiásni, ilyen egyszerű. Viszont nem csak a saját részét kell kiásnia, ó, nem! Ebből egy külön kis rendezvényt kerekítenek a japánok, koronavírus ida vagy oda. Pedig a suhángok között enyhén szólva nincs meg a szósöl disztensz. Hogy jó édesanyám szavait idézzem, aki magyar- és történelemtanárként szokta ezt mondani dolgozatírás előtt, “meghívlak benneteket egy közös szenvedésre”, és elmesélem, hogyan is zajlik ez a púpahátamközepén típusú esemény.

Jó korai gyülekező az egyik téeszbolt előtt, ahonnan csoportosan átmegyünk a faiskolához, ásás közben egy teaszünet, ami – mivel hamar végzünk –. szerintem senkinek sem hiányzik, inkább megtöri a munka ritmusát. A gyülekező persze hasznos, ha nem tudod az utat a faiskoláig, de az ásás megkezdése előtt egy-másfél órával gyülekezni a sok esetben esős és hideg reggeleken, egyszerűen perverz. Addig lehet beszélgetni a nénikkel és bácsikkal, akikkel az ásás közben és a teaszünetben amúgyis muszáj lesz. Az pedig a legeslegjapánabb dolog, hogy akkor is elmész ásni, ha neked csak pár csemetére volt szükséged, aztán áshatod az abban az évben újonnan ültetők többszáz suhángját. Persze mondhatjuk, hogy ez kölcsönös, a mi százvalahány csemeténket is egy ilyen ásás során szereztük meg. Csak az a különbség, hogy még én, a lassúság és az ásásban bénaság szobra is sokkal több suhángot kiások, mint a nénik és a bácsik, akiknek ez inkább egy teadélelőttről szól. A gyakorlat évében amúgy egy suhángot sem vittünk, az ültetés utáni évben tizenvalahányat, idén meg ötöt, mégis megnyertük ezt a többórás lelki-fizikai próbatételt. És ebben az a legszebb, hogy ezen rajtam kívül senki sem gondolkodik, senkit sem zavar. Egy olyan tipikus dolog, ami remekül jellemzi a japánokat anélkül, hogy cimkéket kellene aggatnom rájuk. És egy olyan dolog, ami kiválóan bemutatja az általános európai, vagy inkább magyar hozzáállást.

Ki kell ásni a csemetéket.
Hai! („Igen!”) / Fizetek érte, és még én ássak?

Adott esetben többet is ki kell ásni, mint amennyire szükségem van.
Hai! Ez csak természetes, hiszen volt, vagy lesz olyan eset, amikor nekem is több kell majd, mint amennyit egyedül ki tudnék ásni, de ha nem is lesz ilyen, akkor is részt veszek a közösség munkájában, nem is annyira, hogy segítsek másoknak, hanem hogy ne lógjak ki a sorból. / Ne vicceljünk már! Minek ássak másnak is?

Nem választhatom ki, melyik csemetéket viszem haza.
Hai! (mondja a japán, de ezen már végképp nem gondolkodik szerintem, úgyhogy nem mond semmit) / Most komolyan? Fizettem, kiástam többet is, mint kell, és még ki sem választhatom a sajátomat?

Ilyenkor érzem a leginkább, hogy rengetegszer teljesen fölöslegesen pattogok és elégedetlenkedek dolgokon, közben meg azt is, hogy sokszor tényleg idegesít, hogy a japánok mindent elfogadnak úgy, ahogy van a dolgok megkérdőjelezése nélkül.

Az eseményen egyébként mindig jelen vannak a téesztől is hozzáértők, és az ásás előtt el is mondják, mire figyeljünk: lehetőleg ne vágjuk le ásáskor a suháng gyökereit, válogatásakor pedig ne kötözzünk olyan suhángokat a 10-es csomagokba, amelyek gyengének, fejletlennek vagy betegnek tűnnek. Ezeket félre kell tenni, és a fejesek megnézik. Mégis ott van idén a négy beteg fa, és ebből láthatjátok, mennyire eredményes az intelem. Vagy nem tudják a termesztők, mire kell figyelni – ami könnyen lehet, mert az első évben tudatlanul én is biztosan mindent belepakoltam a csomagokba –, vagy nagyon sietnek és ezért elkerüli a figyelmüket, vagy egészen egyszerűen már nem is látnak rendesen. Ez utóbbit nem gonoszságból mondom, de az idős termesztők közül sokan leadhatatlan penészes fügéket is leadnak, mert nem veszik észre, nem látják az apró penészfoltokat.

Persze ekkora mennyiségnél lehetetlen, hogy mindegyiket ellenőrizzék a hozzáértők, és azt is értem, hogy ha saját magam választanék csemetét, és velem együtt mindenki így tenne, akkor hatalmas káosz és veszekedés törne ki a vélt és valós igazságtalanságok miatt. Így megvárjuk a válogatás végén, hogy mindenkinek kiosszák a fejadagot, és csak otthon dühöngünk magunkban, hogy mennyi selejtet kaptunk. Na, olyan mondjuk még nem volt, hogy a plusz csemetékkel együtt az újraültetések során üresen maradt volna egy fa helye, de azért szereti az ember, ha már induláskor minden a lehető legtökéletesebb. Vagy ha befolyása van a dolgok kimenetelére, és ilyen szempontból szeretem, ha magunk dugványozunk.

A saját dugványozás előnyei

A Violette de Solliés-földünket saját és másoktól kapott suhángokkal ültettük be, és ettől sokkal inkább úgy érzem, hogy az föld a miénk. Pedig csak a fele gyerek a sajátunk, a majdnem 40 dugványból csak 16 vészelte át épségben az első évet. Nehéz és bizonytalan kimenetelű meló, de ad az embernek egyfajta büszkeséget.

A másik, hogy csak így juthatunk teljesen vegyszermentes facsemetékhez. A most szerzett Ischia Blackekről sem mondhatjuk majd el, hogy vegyszermentesek, mert a faiskolában teljesen biztos, hogy permetezték őket és gyomirtóztak körülöttük. Otthon nem tudom, milyen kategóriák vannak, itt van egy szó szerinti fordításban „vegyszermentes”, és van egy „vegyszerek felhasználása nélkül” termesztett kifejezés. Ami lássuk be, ugyanazt jelenti, de ez utóbbit majd használhatjuk az új növevényekre, mert azt jelenti egészen pontosan, hogy mi, a termesztők nem használunk ugyan permetszereket és egyebeket, de ettől a fák környezetéből kerülhet rájuk ilyesmi. Ebbe belefér az életük első évében benyelt vegyszermennyiség is. A saját dugványoknál nincs ilyen probléma sem, úgyhogy ültessetek minél többet, és akkor biztosan meglesz a kellő mennyiség!