fügeség

Tyvek ponyvák a fügeföldön

Már második éve kínlódunk ezekkel a fehér ponyvákkal, amiknek külön neve is van. Próbálom nektek megírni magyarul… jah, magyarul nem, mert nem magyar szó, de legalább érthetően vagy legalább úgy, hogy rá tudjatok keresni a neten. Japánul ugyanis „taibekku” a becses neve, és mivel a japánoknak nincsen „v” hangjuk és „b”-t használnak helyette, ráadásul mássalhangzó nem állhat egyedül magánhangzó nélkül, és mindent telepakolnak ejtéskönnyítő magánhangzókkal, elkezdhet sakkozni az ember, hogy akkor mi is lehetett az eredeti szó. Aztán kiderül, hogy az a „taibekku” nem is „taibekku”, hanem „taivekku”, de leginkább „taivek”, amit eredetileg Tyveknek írnak, és egy márkanév. Úgyhogy így nagybetűvel Tyvek lenne, de mint ahogy rotringnak hívjuk a rotringot és postitnek a postitet, más gyártók azonos anyagból készült termékeit is tyveknek hívják.

Milyen anyag a tyvek?

Ez ugyanis eredtileg ennek a nem szőtt, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) anyagnak az elnevezése. Ebből azt hiszem, nekünk elég annyit érteni, hogy műanyag, és a nem szőtt pedig úgy jön össze, hogy addig hőkezelgetik és nyomiszkolják, mígnem szálak keletkeznek, aztán ezeket összeolvasztják.

Az így létrejött anyag állítólag nagyon rugalmas, könnyű és ellenálló, amiből az első kettőnek igazat adok, az utolsóra meg annyit tudok mondani, hogy ha tavaly beleakadt valamibe a ponyva, miközben próbáltuk őket levarázsolni a tekercsekről, és ezt nem vettük észre, akkor egy kellemes kis tépőzárhang kíséretben végigszakadt az egész. Na, jó, ez azért volt, mert először is félbe vágtuk körfűrésszel a túl széles tekercseket. Ekkor valószínűleg már megbolygattunk valamit, és ezért hibádzott a dolog, mert amúgy kézzel mondjuk tényleg nem tudnám széttépni. Ollóval persze lehet vágni. A lényeg, hogy ha rendeltetésszerűen használjuk, akkor valószínűleg megfelel az ellenállóság követelményeinek.

Mire használják a tyveket?

A tyvek cuccokat eredetileg építkezések során használják, ezzel fedik be az épületeket, amíg tartanak a munkálatok. A másik – most nagyon is aktuális – felhasználási módja, hogy vírus elleni védőöltözeteket készítenek belőle. De gyártanak belőle karszalagokat fesztiválokra, speciális borítékokat, ultrakönnyű hátizsákokat, sőt egy időben pénzt is készítettek belőle Costa Rica-n, a Man-szigeten és Haitin.

Mit keres akkor mégis ez az anyag a fügeföldön? Nem, nem folynak építkezések az ágyások alatt, és nem így akarjuk megvédeni a kornavírus ellen a fügéket. Továbbá nem egy rosszul sikerült pénzhamisítási kísérlet során jutottunk a ponyvához. Sőt kemény pénzeket fizettünk érte, de erről később.

A környékünk nagy citrusféletermő vidék, és a citrusfák alá általában tyvek ponyvákat terítenek. Innen kaptak kedvet a fügetermesztők a használatához, mert csupa jó dolog származik belőle a leterítését és felszedését övező macerán kívül.

Tyvek a földművelésben – mik a hátrányai?

Illetve lehet még egy hátránya. Ha nagy nehezen leterítetted a ponyvákat, nagyon nem akarod és nem is fogod bolygatni a leszedés pillanatáig. Vagyis ez idő alatt nem férsz hozzá az ágyásokhoz. Ha nincs kiépítve az ágyásokon végigfutó öntözőzendszer, akkor nem fogsz tudni öntözni. Nálunk ezzel nincs probléma, mert az öntözés így van megoldva. Viszont a január-február környéki trágyázás nem elég a fügefáknak az egész évadban, a tápanyagokat pótolni kellene. A ponyvák miatt elég nehéz lenne időről időre beszórni nekik egy adag műtrágyát, bár néhány termesztő ezt a megoldást választja. Ők a törzsek környékén felül csak csipeszekkel zárják össze a ponyvát, és ha műtrágyáznak, akkor ezeket először is egesével szétnyitják, beszórják a trágyát, és visszazárják a ponyvát. Hát egészségükre!

Mi a ponyvák felszerelése előtt lassan, nagyjából 3 hónap alatt ható műtrágyát adunk a fügéknek. Emellett öntözéskor gyakran folyékon műtrágyát juttatunk ki az öntözővízhez. Nem túl tömény adagokat, hanem inkább keveset gyakrabban. Másokhoz képest viszonylag ritkán permetezünk, de ha igen, akkor a permetszerek mellett kerül a koktélba folyékony műtrágya is. Így a ponyva is és az idegrendszerem is érintetlenül maradhat.

Tyvek a földművelésben – mik az előnyei?

Gyomok visszaszorítása

Az öntözés és a trágyázás akadályozásán kívül azonban tényleg csak a tyvek ponyva előnyeit tudom sorolni. Az ágyásokra terítve visszafogja a gazokat. Legalábbis eltakarja őket, így nem zavarnak. De nem, amúgy a ponyvák alatt tényleg kicsit visszafogottabb a gyomhelyzet. Ez nem azt jelenti, hogy nincs ott semmi, de kevesebb gaz nő, mint ponyva nélkül nőne, és ezeket könnyebb kihúzni is. Nem mintha ezzel ütném el az időt, de a ponyvák felszedése után a törzsek környékét kigyomláltuk, és akkor tapasztalhattam.

Jó szellőzés és szárazság elleni védelem

Ezt a trükköt amúgy bármilyen más ponyva is tudja, úgyhogy ha csak gazok ellen akarjátok használni, fölösleges ennyi zsozsót rááldozni. A tyvek különlegessége, hogy úgy fed, hogy közben viszonylag jól szellőzik is, és hogy a fehér színe miatt visszaveri a fényt. Kevésbé szárad ki alatta a talaj a forró nyári hónapokban. Az is igaz persze, hogy nem ereszti át az esőt, és így a leterítése után folyamatosan öntözni kell, de ha ki van építve az öntözőrendszer, márpedig ki van, akkor sokkal jobban jár a fügetermesztő, ha maga tudja szabályozni a vizet. Itt, Japán főszigetén ugyanis valamikor júniusban megkezdődik az esős hónap. Ez nem azt jelenti, hogy egy hónapig folyamatosan esik, de elég sokat, és még a legképzettebb aignerszilárdok is csak nehezen tudják előre megmondani, hogy mikor és mennyit. A föld meg csak ázik, ázik és ázik, aztán véget ér az esős hónap, és hirtelen csak szárad, szárad és szárad. Úgyhogy inkább a ponyva öntözéssel, mint az ávíz és az aszály ponyva nélkül.

Kevesebb betegség

Egy bónusz a (bármilyen) ponyvázásban, hogy nem verődik vissza az eső a talajról a levelekre és a gyümölcsökre. Nem az a baj, hogy enélkül sárosak lesznek, hanem az, hogy a talajról a sárral felfröccsennének a bacik is, aztán meg lehetne ész nélkül permetezni meg vagdosni a már megfertőződött ágakat, mielőtt továbbterjed a cucc az egész földre. Amúgy úgy szimplán a sár sem olyan nyerő, mert a fügél túl sérülékenyek ahhoz, hogy mosogassuk őket szüret után. Egy párásabb napon elég hozzáérni, és már le is jött a héja egy részen.

Kevesebb tripsz

A tyvek legfőbb erénye a fenti dolgok mellett a színe. A fehér ponyvák közelében a rovarok repülésképtelenné válnak. Különösen annak örül a fügetermesztő, hogy a tripsz nevű rovarok elvesztik az egyensúlyérzéküket a nagy fehérségben, és így nem jutnak el a fügékig. Ők a fügék ősellenségei, akik bemásznak a fügék popóján található lyukon június táján, amikor az kissé szétnyílik, és aztán ott is maradnak, mert nem sokkal később ez a lyuk össze is zárul. Az eredmény: féligmeddig megérett sárgás, rosszabb esetben fekete belű gyümölcsök. A tyvek ponyvákkal egész jól sikerül visszaszorítani a számukat anélkül, hogy halálra permeteznénk a földet, ami egyébként úgy tűnik, nem is sokat ér.

Szebb fügék

Az már csak a hab a tortán, hogy a visszaverődő fényben a fügécskék alulról is sütkérezhetnek a napfényben, úgyhogy még akkor is egészen jó színük lesz, ha túl sok ágat húzott volna fel a kapzsi fügetermesztő. Szüretkor pedig sokkal könnyebb észrevenni egy-egy rejtőzködő fügét a fehér háttéren, mint az eredeti terepszínűn. Így nagyobb valószínűséggel kerül le minden gyümölcs időben a fákról, és nem hagyunk ott semmit sem rohadni a muslicáknak és az erjedő gyümölcsökön burjánzó betegségeknek.

Mennyibe kerülnek a tyvek ponyvák?

Ha csupa jó dolog származik a használatából, akkor miért nem használja mindenki? Szívesen mondanám, hogy azért, mert a világ egyik legborzasztóbb dolgai közé tartozik fel- és leszerelni, de már megfigyeltem, hogy ebben az országban általában egyetlen pisszenés nélkül viselik el az emberek a sorsukat. Főleg ha másokkal együtt végzel egy munkát, akkor nem panaszkodsz, meg nem is hagyod előbb abba, hiába végeztél már. Ja, igen, és nem mész szabadságra, ha mások sem mennek. Többek között ezért lettünk mi fügetermesztők. A magunk urai, gondoltam én, csak ez két sztahanovistánál nem működik olyan jól. Na, de most nem is erről beszélek, hanem arról, hogy ha a japán pusztában káromkodásokat hallasz valahonnan, akkor az nem sosem japánul lesz, hanem magyarul, és nagyon nagy valószínűséggel tőlünk jön. Én a 40 fokban szeretem még pluszban ilyesmivel fogyasztani az energiáimat. Egy darabig. Aztán rájövök arra, ami a japánokba ezek szerint beleivódott az evolúció és a történelem során, hogy bármennyire aztafűzfánfütyülőrézangyalátozok is, attól azt a melót még meg kell csinálni. És meg is csinálom, csak nekem jobban esik, ha közben puffoghatok, bár nagy melegben abbahagyom egy idő után, mert szomjas leszek.

Tehát nem emiatt nem alkalmazzák a tyvek ponyvát minden földön, hanem azért mert mocskosul drága. A hossza mindegyiknek egységesen 100 m, de különféle szélességben árulják őket. A 150 cm széles ponyvából egy tekercs kb. 22 000 jen (kb. 66 000 Ft), a 100 cm szélesből egy tekercs pedig majdnem 16 000 jen (kb. 48 000 Ft). Pontosan már nem emlékszem, és most nem számolok utána, de összesen nagyjából 130 000 jenbe (kb. 390 000 Ft-ba) kerültek a ponyvák az egész földre, bár egy kicsi maradt belőle.

Azt hiszem, mindenképpen beruháztunk volna rá, de ehhez az első adaghoz „ingyen” hozzájutottunk. Az a nagy igazság, hogy amikor terveztük az eső elleni fóliatetőket, akkor a kivitelező cég egy csomó mindent elszúrt a föld mérésénél, emiatt pedig későn derült ki, hogy több beültethető területünk van, mint gondoltuk. Ezt megoldottuk később, de elég ciki hiba volt, és ezt ők is tudták, úgyhogy „ajándékba” kaptuk a tyvek ponyvákat, mert azzal is foglalkoznak. Csak ne mondjuk senkinek, hogy ingyen volt, meg gondolom azt se, hogy mekkorát hibáztak. Na, most jól lebuktattam őket, de ez az én bosszúm. Különben is, olyan jól esik pontatlanságon érni a japánokat.

A ponyvák felszerelése

Úgy próbáltunk egyébként spórolni egy kicsit, hogy a 150 cm széles ponyvatekercseket félbe vágtuk körfűrésszel. Az így kapott 75 cm széles ponyvákat használtuk a T alakú fáknál. Ezeknél az ágyások 1 m szélesek, az X alakú fáknál 1,5 m szélesek. A ponyvákat viszont nem közvetlenül a földre terítjük, hanem a támrendszerhez rögzítjük hozzá, középről, kb. 40 cm magasságból „lógatjuk le” őket.

A T alakú fáknál az ágyás közepén húzódnak a csövek, ehhez rögzítjük mindkét oldalról műanyag klipszekkel (pakkaa a japán neve, de nem bírtam rájönni az eredetire) a ponyvát. Ahol meg kilóg kicsit a lóláb, ott utána igazítunk kapcsozóval. Az X alakú fáknál kétoldalt futnak a támrendszer csövei, úgyhogy itt külön a ponyvák miatt karókat vertünk be az ágyás közepére, amiket erős zsinórral összekötöttünk, és a ponyvákat kapcsozóval ehhez a zsinórhoz kapcsoztuk.

A ponyvákat alul kis műanyag körökön átdugott U alakú tűkkel rögzítjük a talajhoz. Jó lenne belőlük több is, hogy két tű között minimálisan se hajtsa fel a szél a ponyvákat, de akkor legalább kétszer ennyire lenne szükség, ez pedig nyilván kétszer annyi pénzbe kerülne. Úgyhogy annyit használunk, amennyit muszáj, kb. 4 méterenként szúrunk le egy tűt, illetve a ponyva két végén az első kettő tűt egy kicsit közelebb egymáshoz. Ennyi egyelőre elég volt ahhoz, hogy még az erősebb tájfunok sem rongálták meg a ponyvákat, megúsztuk annyival, hogy néhány helyen vissza kellett dugni a tűket.

Mekkora ponyvákra van szükség?

Nálunk a felszerelés módjából adódóan az ágyás szélességénél szélesebb ponyvákra van szükség. Úgy gondoltuk, a 75 cm-es ponyva elegendő lesz lefedni az ágyás felét, de jó lett volna simán az 1 m széles ponyva is, ezen már nem múlik. Az X alakú fáknál 1 m-es ponyvákat használtunk. Ez pont jó méret, csak itt meg az eredeti támrendszer miatt kellett az útban lévő csöveknél szétszabdalni és újra összekapcsozni a ponyvákat.

Hosszban se pusztán az ágyás hosszával számoljatok! Érdemes ráhagyni pár métert, mert a törzseket körbe kell fogni a ponyvával, és itt elmegy egy kis plusz anyag.

Egyszer használatos a tyvek ponyva?

Jogos a kérdés, hogy mindezt meddig tudjuk használni. A jó hír, hogy a ponyvákat a szezon végén fel lehet szedni, és a következő év májusában újra leteríteni. Ezt addig lehet ismételni, amíg rongyossá nem váltak a ponyvák, és nem koszolódtak el teljesen elveszítve a fehér színüket. 3-5 évet szokat mondani, akik régóta használják. Nekünk ez a második évünk, és most a tavaly az ágyás felé eső részeket fordítottuk kifelé. Úgy tűnik, meg egészen sokáig használhatóak lesznek. Ha nem lesz elegünk a fel- és leszereléséből.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük