fügeség

Hajtásválogatás a fügefán IV. – Az utolsó kör

A hajtásválogatásról szóló előző három bejegyzésben megnéztük, egyáltalán miért fontos a hajtásválogatás, aztán az első körben eltávolítottuk a teljesen fölösleges hajtásokat, végül a második körben a legtöbb végleges termőágat is kiválasztottuk. Néhány helyen még vacilláltunk, ezért a biztonság kedvéért több hajtást is fent hagytunk. A hajtásválasztás utolsó körében ezek sorsáról döntünk.

Mikor végezd el az utolsó hajtásválogatást?

Ahogy eddig sem tudtam pontos időpontokat mondani, úgy most sem tudok. Nagyjából 2 hétre rá, hogy befejeztük a hajtásválogatás második körét, kezdtük el ezt az utolsó, harmadik kört. A korábbi bejegyzésekben már azt is írtam, hogy a teljesen végleges döntéseket kötözéskor szoktuk meghozni. Tehát elkezdünk kötözni, és közben nézzük, hogy húha, itt egy kicsit sűrűn vannak a hajtások, nyissz-nyessz, ezt levágjuk, itt meg egy kicsit kopasz a fa, de majd mindjárt a túloldalról, ahol nagy a tumultus, idehúzunk egy hajlékonynak tűnő ágacskát.

A kötözést akkor érdemes kezdeni, amikor már nagyjából 10 levelet növesztettek magukra a hajtások. Azt persze csak szeretnénk, ha minden ág egyforma lenne, de a természet még a japán precizitásnak sem adja meg magát, úgyhogy van, amelyik ágon 10 levél ilyenkor, van, amelyiken 5, de olyan is, amelyiken 15. Erről viszont majd a kötözésről szóló bejegyzésben mesélek inkább bővebben.

Ha egészen pontosan szeretnétek tudni, akkor június 1-jén álltunk neki az utoló hajtásválogatással egybekötött kötözésnek, és pont 2 hétig tartott. Az utolsó fák már eléggé el voltak kanászodva eddigre, jó lett volna már korábban leszedni róluk azokat a hajtásokat, amelyekre nem lesz szükség. Viszont sokkal könnyebb dönteni erről, amikor a zsinórra már ténylegesen kijelölöd az ágak helyét. Ha csak kis területen van fügefátok, akkor ne is aggódjatok ezen, hiszen hamar végigértek majd. Aki pedig nagy területen termeszt, az nyugodtan döntsön maga, hogy először gyorsan körbefut-e egy utolsó hajtásválogatós kört, vagy pedig ezt a kötözéssel együtt végzi-e.

Felesleges hajtás vagy póthajtás?

Egyébként ezt Atsushi és én is máshogy csináljuk. Ő először végigmegy egy soron, megfodrászkodja a fákat, és utána áll neki kötözni. Én pedig nekiállok kötözni a sor elején, és ha úgy érzem, túl sok ág van valahol, méricskélek, és akkor fodrászkodom. Viszont egy dologra figyeljetek! Én ezt minden évben eljátszom, sajnos nem is egyszer: először választok két  hajtás közül, aztán levágom a feleslegeset, majd pedig mikor kötözöm azt a hajtást, amire szükségem lenne, az váratlanul letörik, és ott állok 2 hajtás helyett 0-val.

Utána egy darabig fejben tudom tartani, hogy előbb kötözök, a felesleges hajtást addig is, arra a rövid időre megtartom póthajtásnak, és ha megkötöztem a megkötözni valót, utána szabadulok meg tőle. Akár napokig is tudok dolgozni úgy, hogy ezt nem felejtem el. Ez idő alatt egyébként nyilván nem török le véletlenül egyetlen ágat sem. Aztán jön egy rövidzárlat az agyamban, megint előbb vágok, mint kötözök, és már megint reccs. De nem aggódom miattatok, azt hiszem ilyesmi elfelejtésére csak én lehetek képes.

Hogyan döntsd el, hogy tényleg szükséges-e egy meghagyott hajtás?

Na, erről nem nekem kellene tanácsot adnom, de szerintem erre már ti is rájöttetek. Mondjuk nehéz is erre egy mindig működő választ adni, de az én esetemben meg aztán különösen attól függ, milyen napom van.

Ha ilyen, akkor kopasztom rendesen a sort, hogy szép szellős legyen, akár még 50 centinél is nagyobb ágközökkel. Ha meg olyan, akkor meg van, hogy szinte minden biztos, ami biztos alapon meghagyott hajtást megtartok, és addig-addig pepecselek a kötözéssel, míg azok nagyjából azonos távolságra nem kerülnek egymástól. Na, nem 50 cm-re, de mondjuk 40 cm-re az eredeti 20 cm helyett.

Ez amúgy nemcsak attól függ, hogy a gyerek mennyit hagyott aludni az éjszaka, hogy hány kávét ittam reggel, és hogy milyen zenét hallgatok munka közben, hanem a sor állapotától is. Ha sok hiányos résszel találkoztam korábban a soron, akkor egy olyan részen, ahol végre dúskálok a hajtásokban, nem fogom mindegyiket leszedni, ideális ágtávolság ide vagy oda. Mindet sajnos nem érdemes meghagyni, de ha van helyünk egy kicsit szellősebbé tenni a zsúfoltságot kötözéssel, akkor érdemes megpróbálni. Ennek az ellenkezője is előfordul, vagyis hogy tudom, korábban a soron elég sok plusz hajtást fenthagytam, ezért a következő zsúfolt részen rendesen ritkítok.

Persze ha precíz választ szeretnétek, és vonalzóval kimért fügeföldet, akkor kövessétek nyugodtan a japán előírásokat, amelyekről eddig is beszéltünk: 50 cm az ágak között, és ha ott pont nincs semmi, hát ez van!

Összefoglalás

Szerintem most már mindent tudtok a hajtásválogatás menetéről és módszereiről. Ebben az utolsó körben is le kell szedni a felfelé álló, lefelé álló és fapapucsos hajtásokat, ha azok újra kinőttek. Azonban nem ez adja a legtöbb munkát ebben az utolsó hajtásválogatásban, hanem a főágak végei (akár összeértek már, akár nem) és a kopasz részek melletti főágrészek, ahol pont azért hagytunk meg több hajtást, hogy legyen mivel bepótolni a lyukakat. A főágak végeiről az előző bejegyzésben írtam bővebben, a hiánypótlásról szóló hiányt a tudásotokban pedig a kötözésről szóló bejegyzésben fogom pótolni.

Ha pedig muszáj lenne összefoglalnom egyetlen összetett mondatban azt a sok mindent, amit a hajtásválogatásról írtam, mert teljesen érthető módon valakinek nincs kedve végigolvasni ezt a sok mellébeszélést, akkor valami ilyesmi:

Lehetőleg ceruza- vagy ujjvastagságú ágakat hagyjatok meg egymástól 50 cm-re, és ahol ez nem megy, ott vérmérséklettől függően 50 cm-nél nagyobb vagy kisebb távolságokat tartsatok meg!

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük