füldugó és facsipsz – mi legyen a lemetszett ágakkal?

Remek, hogy befejeztük a metszést, de mihez kezdjünk ezzel a rengeteg ággal? A legegyszerűbb persze az lenne, ha csak úgy otthagynánk, de az a sanda gyanúm, hogy ilyen formában nem bomlana valami gyorsan, és pár év alatt ki se látszana a földünk a fügeágakból. Bár az a valószínűbb, hogy elég hamar eltűnne az ágkupac is, és aztán a földünk is.

Fafodrászok

Van ugyanis egy esküdt ellenségünk, a kamikirimushi. Ez szó szerinti fordításban „hajvágó bogarat” jelentene, de ezek a piszkok nem hajat vágnak, hanem a fáinkat fodrászkodják kívülről, ha nagyok, és belülről, ha lárvák. Ez a cincérfélék általános megnevezése, ezen belül is a latinul (magyar megfelelőt nem találtam) Psacothea hilaris és Apriona japonica (más helyeken Apriona rugicollis) nevű fajokkal vigyázzatok, ha fügefát birtolkoltok! Bár ezek Ázsiában elterjedtek, sosem lehet tudni, és az is lehet, hogy otthon más cincérfajok rágcsálják vígan a fügét. A lényeg, hogy ha a törzs és az ágak környékén fűrészport találtok, akkor nagyon gyorsan tenni kell valamit. De majd erről írok még máskor, most ott tartunk, hogy valahogyan el kell tüntetni az ágakat, hogy ne jöjjenek a fafodrászok.

Ég a város, ég a ház is

A japánok többsége minden mezőgazdasági hulladékot eltüzel. Sőt úgy tűnik, valami kulturális vagy egyezményes alapon létezik pont jó idő a tüzeléshez, mert szinte mindig egyszerre füstölnek körbe minket. Fantasztikus dolog úgy dolgozni, hogy közben nyeled a minden irányból özönlő füstöt, elhihetitek! Néha akkora felhők vannak, hogy vezetés, séta közben elkezdesz aggódni, nem erdőtűz csapott-e ki valahol. Ugyan már… Csak Ichiro bácsi és Sachiko néni (az olyan kábé, mint nálunk Józsi bácsi és Kató néni) kedvet kapott egy kis falevél égetéshez, és ha már úgyis felgyülemlett a lakásban a szemét, amit csak hetente kétszer visz el a szemetes kocsi, akkor már rádobja azt is. Ha már tűz, legyen kövér!

A sosem hallott kiotói jegyzőkönyv

Az már más tészta, hogy ez Japánban is tilos. Ichiro bácsi és Sachiko néni nem hallottak róla, mert ezt a miniplatóskocsiból kifelé bömbölő, recsegő-ropogó rádióban nem mondták be, nekik meg nem szólt senki a kiotói jegyzőkönyvről. Üvegházhatás? Nagyon jól megvannak a paradicsomok az üvegházban, miért kell rájuk hatni Kiotón keresztül? Ha egyszer-kétszer történik évente, de még azt mondom, hogy havonta egyszer, elviselem. Nem értek vele egyet, és amúgy hihetetlennek tartom, hogy simán lehet égetni fényes nappal az út mellett úgy, hogy senkit nem kapcsolnak le, meg azt is, hogy még nem lett soha nagyobb baj, pedig a többség ott is hagyja azt a jól megrakott tüzet, hát leég az magától, nem kell hozzá közönség. Szóval ha ritkán történik, kibírom. Meg amúgy is, ha én itt kihívnám minden egyes alkalommal a közterület-felügyeletet, azt hiszem, másnap a mi fügeföldünkről csapnának fel lángok. Úgyhogy tűrök.

A hobbiégető

Van, aki viszont az égetést hobbi szinten őrzi. Pont a földünkkel szomszédos Sachiko néninek a legkedvesebb időtöltése apró tüzeket gyújtani vizes fűből, mert az olyan szép fekete, igazán büdös füsttel ég. Nem túlzok, tényleg ez a hobbija. Van egy nagyobbacska föld a háza mögött, amit ellep a fű, mivel nem termeszt semmit. Lenyírni már nem tudja, lehet vagy 100 éves, de a gazoláshoz pont jól görbül szegényem háta. Esküszöm, azért nem ültet semmit, hogy gyomlálhasson. Kicsoszog napjában többször is, és látszólag véletlenszerű helyeken elkezdi kopasztani a földet. Aztán lehet, hogyha a világűrből néznénk, ezek az össze-vissza elhelyezett tar foltok kiadnának valamiféle mintát, de innen csak olyan az a föld, mint egy foltokban vedlő teve. Szívem szerint mondanám neki, hogy hé, néni, jöjjön már hozzánk gazolni, van itt mit, de hát ilyen szemtelenséget nem mernék megengedni magamnak. A gazolás egyébként egyáltalán nem zavar, legfeljebb jobban el kell bújni pisilni, nehogy meglásson. A probléma az, hogy a gondosan kitépdesett füvet meg is gyújtja, ha értékítélete szerint a halom elérte a megfelelő magasságot. Vagy ha kigyomlált meghatározott számú négyzetcentimétert, ki tudja. A lényeg, hogy ez nagyjából kétnaponta megtörténik. Gyomlálás minden nap, égetés kétnaponta.

Facsipsz

Hú, elkanyarodtam, de íme egy életkép a japán vidékről, és ebből talán már világossá vált, hogy a lemetszett fügeágak elégetése nem jöhetett szóba. A gyakorlatvezetőnk minden évben forgáccsá varázsolja az ágakat, és mi is ezt a megoldást választottuk. Itt úgy mondják, chippu, ami szépen magyarosan csippünek hangzik, úgyhogy én magamban azóta csak csipsznek hívom. A buronyacsipsztől már csak egy lépés a facsipsz, de a burgonyaszirom analógiájára hívhatnám fasziromnak is, ha nem félnék attól, hogy elkezdtek gondolkodni, mi is lehet az az irom.

Faforgácsoló sárkány

Az ágakból tehát facsipsz készül, de hogyan? Azt remélem, nem gondoljátok, hogy itthon egyesével letoljuk zöldséggyalun az ágakat. És bár nagyon kézen fekvő lenne, a cincéreket sem kérjük meg, hogy aprítsák fel a fát. Mint 3 évvel ezelőtt megtudtam, van erre egy külön gép. Hát persze, mindenre van már gép, csak valahogy ezen sosem gondolkodtam. Amikor mondták, hogy a csipszesítés géppel fog történni, akkor jobb fogódzkodó híján valami húsdarálószerűt képzeltem el, és ez nem is állt olyan messze a valóságtól. Begurult hozzánk ez a kis helyes, piros, lánctalpas sárkány, és ha bedugtad az egyik végén az ágakat, a száján elkezdte okádni tűz helyett a facsipszet.

Derékfájás a csipsztől?

Mindezt méretét és tömzsiségét meghazudtoló gyorsasággal és robajjal teszi, és az idei mennyiséggel pikk-pakk meg is voltunk, de annak idején a gyakorlatvezetőnknél egy egész napot szenvedtünk. A meló ugyanis, hiába végzi gép, eléggé fárasztó. Bedarálja az ágakat, de azt valakinek először bele kell tölteni a sárkány gyomrába. Ha túleteted, elakad, úgyhogy egyszerre 5-6 ágnál többel nem érdemes próbálkozni, persze vastagságtól is függ. Ez nagyon sok hajolgatást jelent, amit – fiatalság ide vagy oda – még én is megéreztem, Atsushi sérvével meg egyenesen csodákat művelt.

Sárkánybömbölés és füldugó

Ami viszont még ennél is fárasztóbb, az a sárkánybömbölés. Igazából emiatt idén nem is mentem segíteni, mert Soma, aki még botmixer robajától is kimenekülne a szobából, ha már tudna kúszni-mászni, valószínűleg nem vette volna valami jó néven. Kissé ironikus, mert az ő bömbölése szerintem csak néhány decibellel tér el a faforgácsolóétól. Itthon mégsem használok füldugót, a gép mellett annak idején megtettem. Egy sokadik „életemben először”, mióta a földön dolgozunk. A repülőn is szoktak osztogatni, de sosem kértem, a gyakorlatvezetőnk viszont azt mondta, feltétlenül szerezzünk. Hát ha ilyen komolyan mondja, irány a százjenes. Szép sárga. Egyenméret. Ha még valaha a közelébe kell mennem egy ilyen hangos gépezetnek, akkor inkább viszek egy rendes fülhallgatószerű zajtompítót, mert ez a füldugó nagyon remek volt, csak két baj volt vele. Amint beletettem a fülembe, elkezdett finoman, aztán egyre jobban fájni, mert túl nagy volt az én fülem lukának. Biztos japán férfifüllukra tervezték. A másik, hogy a zaj nem nagyon lett kisebb tőle, viszont a világ minden más tekintetben némafilmmé változott körülöttem. Ez különösen nagyon praktikus, amikor az embernek eleve idegen nyelven kellene kommunikálnia. Az eredmény az lett, hogy fél óra szenvedés után eltávolítottam a füldugót, így aztán sokkal felszabadultabban tudtam dolgozni, a piros, tömzsi sárkány bőgése pedig még a munka végeztével is, egészen alvásig elkísért.

Mi legyen a facsipsszel?

Az ágakból facsipszet készítettünk, a probléma megoldódott. Vagy mégsem? Mi legyen most ezzel a sok szép, illatos fügefaforgáccsal? A legjobb lenne komposztot készíteni belőle, vagy rászórni az ágyásokra, hogy visszafogja egy kicsit a füvet. Viszont az ágak sajnos hordozhatnak betegségeket, és emiatt nem tanácsos a földbe juttatni. Már rengeteg jó tippet kaptunk, hogy mihez kezdhetnénk a forgáccsal, amiből a kedvencem, hogy hörcsög alá alomba pont jó lenne. Majd szerzek egy óriáshörcsögöt, körbenézek. Sokkal izgalmasabban hangzik, mint a sok kishörcsög. Ami viszont jobban izgatja a fantáziámat, hogy nem lehetne-e ezt a forgácsot füstölésre használni, pont van egy edényem, amiben lehetne füstölni… Csak mire ez eszembe jutott, Atsushi már szét is rúgta a halmokat, azóta meg már esett is, és láttam rajta, hogy amikor felvetettem, hogy kimegyek, és összekotrok egy zacskónyit a még megmenthetőből, akkor nem igazán repesett az örömtől. Úgyhogy csak úgy, mint a székely asszony, aki mindig az ellenkezőjét tette annak, amit a férje mondott, ki fogok menni, és össze fogok szedni egy füstölésre valót.