fügeség

tájfun után köpönyeg

Az előző rész frissítése: átvészeltük a pacsirtatámadást szerencsésen!

Hajnali 1:21-kor ébredtem arra, hogy pisilnem kell. Aztán konstatáltam, hogy valójában inkább arra kellett volna ébrednem, ha nem aludtam volna úgy, mint akit kiütöttek, hogy a lakásunk kezd tengeri bárkává alalkulni. Nem, nem áztunk be, viszont rázta az ablakokat a szél, és olyan hangosan dörömbölt az eső az üvegen, hogy már kezdtem tengeribetegséget hallucinálni. Ó, gondoltam, hát bármilyen jól is feszítettük keresztre a gyerekeket, ez a szél tőből kitépi az összeset, mint ahogy tavaly egy az egyben borult az egész sor paradicsomunk.

Régen mentem már ilyen izgalommal a földre, és ez nem a jó fajátból való izgalom volt. Aztán egy pillantás elég volt, hogy felmérjük, néhány tárolódoboz odébb repült ugyan, de semmi fügeholttest, mindenki a helyén. Huhhh! Erre inni kéne, ha nem reggel 5 lenne, meg nem mennék éppen segíteni a szüretben a volt gyakorlatvezetőnknek. A szüret után 10 körül aztán egyesével is végiglátogattuk a fáinkat. Olyan jól kötözünk, de tényleg olyan jól, hogy csak egyetlenegy ágról oldódott le a nyakkendő, illetve nem is leoldódott, hanem elszakadt a nagy feszültségben. Egy fával pedig nem igazán értjük mi történt, de a nyomokból rekonstruálva az eseményt, a zsinór beleakadt a levélbe meg még valamibe, és a levéllel együtt letépődött egy rész a kéregből is.

20180729_104703_tajfun utan

Hát annyi baj legyen! Ezen kívül csak a szélirány látszik a fügéken, és pár nap múlva az is biztos elmúlik. Aztán ősszel majd jön az igazi tájfunszezon, de addig talán nyugalom lesz és szélcsend.

20180729_110152_tajfun utan

Egy hozzászólás

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük