fügeség

bimbókról és alakokról

Amíg nem hallotok a fügéinkről semmit, addig valójában vígan növögetnek. Dilettánsok persze mindig vannak, ezért vannak kispadosok is, a biztonsságkedvéértpalánták elültetve egy rakáson a föld szélén. Eleve mondták, hogy érdemes 10 %-kal több palántát rendelni, mint amennyire szükségünk van, mert nem biztos, hogy mindegyik kirügyezik. De ha, mondjuk, előbb tudom, hogy az idei felhozatal rekord döntően silány, akkor biztos, hogy 30 %-kal többet rendeltem volna.

IMG_4613
ültetés után (ápr. 1.) 

Mert hogy mi is történik most, hogy elültettük a fügéket? Folyton figyeljük őket, mint a legrosszabb szülőfajta, aki a gyerek seggében van. Nincsen ám itt izé, arranövökamerreakarok, meg ittisnövesztekottisnövesztek. Rend van, szigor és fegyelem. Hiszen Japánban vagyunk. Olyan sok fügefát nem láttam otthon sem, de annyit észleltem, hogy mi fának neveljük a fügét, mármint fa alakú fának. Legfeljebb bokornak hívjuk, ha kisebb. Más európai országokban (ja, amúgy nem olvastam az elmúlt hetekben híreket, még Európa vagyunk?) is így járnak el, de a nagy fügetermesztő Izraelben és Törökországban is, sőt a messzi Ááámerikában is. Ismétlem, olyan széles ismeretekkel nem rendelkezem, de feltételezem, hogy azért ez sem azt jelenti, hogy szabadjára van engedve a fa, bizonyára formára metsszik. A japánoknak viszont a rend és az átláthatóság címszavak alatt valami egészen más szerepel a szótárukban. A japán ember hibátlan kontrollt akar, ezért fegyelmezett sorokba rendezi a fügéjét úgy, mint mi a szőlőt. Mentségére legyen mondva, hogy nem csak azért teszi ezt, mert rögeszmés rendszerető, hanem azért is, mert Japánban magas a páratartalom, nyáron van egy esős hónap is, és ősszel is elég sok a csapadék. Úgy, hogy közben a kislábujjad köze is izzad. Ezt az időjárást nem nagyon komálja a füge, igazából csak azért bírja itt ki Japánban, hogy nekünk ne kelljen fülünket-farkunkat behúzva hazakullognunk. Na, jó, bevallom, már a 17. század óta kibírja itt, Perzsiából indult, és átszelte Kínát, hogy itt lehessen, tehát nem csak miattunk van itt. De azért meg kellett erőszakolni, hogy ne rohadjon ki a párában. Oké, ez sem igaz, mert a háztáji füge az ugyanúgy ki van csapva a szabadba, mint otthon, hadd nőjön, amerre látja. Viszont a japán fügetermesztő az bizony megerőszakolta a fügéjét. Pfúj.

Három dolog motiválhatta. Az egyik, hogy javítsa a szellőzést, a levegő át tudjon járni a törzs és az ágak között, alatt, mellett. A másik, hogy bár Japán 4-szer akkora, mint Magyarország, ennek a hatalmas területnek a nagy része erdő és hegy, s csupán a 12%-a művelhető földterület. Ami meg nem a fügének van főképp félre téve. Vagyis az élelmes japán fügetermesztőnek egy zsebkendőnyi földön kell lehetőleg minél magasabb terméshozamot elérnie. Zsúfol, de úgy, hogy mozogjon a levegő, és – ez a harmadik érv – észre is vegye a zsúfoltságban az érett gyümölcsöt, különben hiába gondolta ki ilyen jól a dolgokat.

Mit csinál tehát? Fogja a fügepalántát, és várja a rügyeket, amit japánul „szemnek” (me) neveznek. Szóval szemez egy darabig a fügével (mielőtt megerőszakolja, na, befejezem, mielőtt eléri a metoo mozgalom a fügeültetvényeket is), és az alkalmas pillanatban pedig elszemteleníti a fügét. Ahogy az embernek is két szeme van, és ahogy a küklopszokat is a Tartaroszba vetették, úgy mi is csak két szemet tartunk meg a fügéken. Tartanánk meg, ha bátrak lennénk. Kettőre van szükség, ezeket, ha már elég hosszúra megnőttek, a törzstől jobbra és balra ledöntjük, és hozzáerősítjük a vérrel-verejtékkel összetákolt csövekhez. Mondanám, hogy támrendszerhez, de hát azért annyira nem sikerült jól. Tehát kettő rügy kell, de az ominózus fektetéskor lehet, hogy el fog törni az a rügyből gondosan felnevelgetett ágacska. És akkor ott állnánk egy küklopsszal. Tartarosz nélkül. Ezért hagyunk meg először három rügyet, ha el is török egyet (mert hát valószínűleg én leszek a romboló, nem is Atsushi), mondhassam, hogy „Van másik!” Ha azt is letöröm, akkor meg engem vetnek majd a Tartaroszba.

rügyállapot április 15-én, 2 héttel az ültetés után
Ilyenkor már felbukkanhatnak leendő fügék is, de a palántának most nem erre kell koncentrálnia, úgyhogy ezektől sajnos megszabadulunk.

Hogyan választjuk ki a három rügyet? Hát egyrészt az idei felhozatal esetében örülök, ha találok hármat. Az igazi meg az lenne, hogy tele van rüggyel, és meghagyok hármat, ami az ágyás földjétől 20 és 40 cm, de a legidálisabb esetben 20 és 30 cm közé esik. Ráadásul egymással ellentétes oldalon nő, egymástól nem túl nagy távolságra úgy, hogy majd könnyű legyen széthúzni a támrendszer irányába. Na, hát ez remekül hangzik, a gyakorlatban meg úgy történik, hogy állok a tűző napon, és hezitálok, hogy akkor van rajta egy jó rügy 15 cm-nél, meg egy másik 40 cm-nél, akkor az most úgy túl messze lesz-e. És ez még a jobbik eset, mert aztán van az, hogy állok a tűző napon, és hezitálok, hogy átültessem-e, megcseréljem-e egy a biztonságkedvéértpalántával, mert nincsen rajta rügy vagy küklopsz, vagy csak olyan rügyek vannak rajta, amiken látszik, hogy nekem hamarabb nő pöcsöm, mint hogy ezek megnőnének. Párdon, de az ember a tűző napon nem válogat a szavakban, főleg ha ilyen sokk éri. Hogy küklopsz a gyerek.

szemtelenítés előtt és után április 29-én, 1 hónappal ültetés után

Választok tehát valamit, a kevésbé rosszat a rosszból (vannak amúgy jók is persze, csak szeretek panaszkodni), és a nem kellő rügyeket pedig lecsipkedem, nehogy már azon fáradozzon a füge, hogy a nem kellő rügyeket növeszti, küldje csak az összes energiát a szükséges helyre. Aki tudja a szakszót erre a csipkedésre, az világosítson fel, kérem! Egyelőre maradjunk a csipkedés kifejezésnél, tehát ezt a csipkedést elég sokszor el kell végezni, mert a füge nem válogat, mindenhonnan akar terebélyesedni. A gonosz szülő meg megregulázza.

A rügyek magassága egyébként azért fontos, mert a támrendszert 40 cm magasra állítjuk fel (meg ahogy sikerül). Ha ez alacsonyabban van, akkor ahogy öregszenek, vastagszanak az ágak, úgy nagyobb az esélye, hogy egyszer csak összecsókolóznak a földdel. Ha meg magasabban van, akkor meg szitkozódhatok szüretelés közben, mert túl magasra nőnek majd az ágak és rajta a fügék. Ha pedig a támrendszer 40 cm magasan van, akkor annál magasabbról nem érdemes ledönteni rá ágat. A nedvek alulról felfelé igyekeznek, és ha egy ágat lejjebb nyomsz, mint amilyen magasra magától nőne, akkor a nedvek visszafordulnak, megtorpannak, az ág gyengébb lesz. Tudom, hogy ez már túl sok információ, de hátha valaki japán módra akarja otthon nevelni a fügéjét, hát leírom.

Összefoglalva tehát a kis bimbók szépen lassan ággá nőnek, amiből egyet jobbra egyet balra ledöntünk. Mondjuk, hogy kapunk egy szép T betűt (nem felülről, hanem oldalról nézve). Jövőre pedig a két ledöntött ágon, a T két szárán megint rügyek nőnek, abból ágak, amiket már felfelé fogunk növeszteni. Így válik helytakarékossá a fügetermesztés és szép átláthatóvá a szüret.

T alak egy idősebb, Ischia fajtájú fügefán, amit a gyakorlatvezetőnktől örököltünk

Na, és hogy összezavarodjatok, van az, amikor nem T betűket készítünk, hanem X-eket meg – bár mi ilyet nem művelünk – H-kat. A H alak esetében a törzstől nem jobbra-balra, hanem erre merőleges irányban húzunk el két ágat. Ez a H középső vonalkája (fölülről kell nézni, bár már gondolom teljes a káosz), ahonnan a következő évben növesztünk és döntünk le jobbra-balra 2-2 ágat. No, ilyet nálunk nem fogtok látni, mert bár dupla annyit lehet róla szüretelni, plusz egy év kell hozzá. Ezért jó az X alak, erről szintén 2-szer annyi fügét lehet majd szedni, viszont ugyanannyi időbe kerül, mint a T alak. Akkor miért nem ilyen alakúra regulázzuk mindegyik gyereket? Mert nehéz és macerás ez a verzió. Kezdjük ott, hogy a kezdeti 2 rügy helyett 4 kell. S ha vagyunk is olyan szerencsések, hogy ez megvan, akkor is bőven előfordulhat, hogy a fügefa a nagy erőfeszítésben, hogy egyszerre 4 szemet is kell növesztenie magán, elfárad, és nem nő tovább. De mondjuk, hogy sokat imádkoztunk, adtunk neki tápot, babusgattuk, megnőtt. Ebben az esetben X alakban négyfelé húzzuk a 4 ágat meg egy kicsit oldalra, hogy itt is sorok keletkezzenek a végén. Ebben az esetben az ágyás egy kicsit szélesebb, de azért nem annyira, hogy kényelmesen végezhesd a munkákat, úgyhogy az X-szel minden meló, a kötözés, a szüret, bármi fájdalmasan végződik, összekaszabolnak a levelek. Cserébe dupla termés. De itt még nem tartunk, csak nőjenek meg szépen, ahogy kell!

El tudjátok képzelni nagyjából, hogy hogyan fog kinézni az egész? Gondolom, hogy nem annyira, de pont ezért kell követni a blogot, mert ahogy nőnek, majd mindig (háh, na persze) töltök fel képet, és akkor egyszer majd csak beüt a Heuréka-érzés.

 

3 hozzászólás

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük