fügeség

elültet, leültet, felültet, beültet, szétültet

Elültettük. Mind a 135-ötöt. Mondhatnám, hogy a fügepalántákat, de most inkább „Anyának érzem, óh, Ádám, magam”, és nem fügetulajdonosnak. Szóval elültettük mind a 135 új gyerekünket. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyjából csak 10-nek vagyok az anyja, a többit 5 férfi bitorolja. Nem vagyok amúgy poligám, nincs 5 Ádámom, csak 1, de újabban összedolgozunk több fügés arccal, fügebácsival. Besegítünk nekik, ők is nekünk, lényegében ugyanannyi munkát végzünk, de hirtelen nem kell akkora mennyiségeket melózni, és meg is tudjuk osztani egymással a tudást. Hát a mi esetünkben egyelőre a nemtudást, de majd csak alakul a dolog. Tehát így történt, hogy a 135 gyereknek 5 apja van és 1 anyja. A fiúk gyorsak, így nekem csak ennyit sikerült elültetnem. És bevallom, arra sem emlékszem pontosan, melyik az én kezem munkája (bár videóról visszanézhetem, mert felvettem), olyan eksztázisban voltam, na meg olyan gyorsan történtek a dolgok.

Egyébként majdnem pont 9 hónapba telt a föld rendbe hozása az első fűnyírástól. Egy tisztességes, kissé túlhordott terhesség. A szülés előtti 1-2 hónap igencsak kemény volt, de most olyan nyálcsorgatós boldogság kerített hatalmába, hogy megérte. Valószínűleg ez a rózsaszín ködös állapot addig tart majd, amíg rá nem jövünk, hogy nem rügyeznek annyira a palánták, mint kellene nekik.

 

Mert most, hogy véget ért az ültetés, ezt kellene figyelni. Mennyire és milyen irányban rügyeznek, de ha már végre szakmai dolgokról van szó, akkor próbálom nektek még mindig félig laikus módjára leírni, hogy hogyan ültetnek Japánban fügét. A legjobb az egészben, hogy magyarul nem tudok szakszavakat, csak japánul, de majd próbálom érthetően elmagyarázni a dolgokat. Március 20-án elbaggyogtunk a palántázóba, kiástuk az egyéves fügepalántákat, jól megbolygattuk szegényeket, bepréseltük őket a kocsiba, és a föld félre eső részén ideiglenesen elültettük őket, hogy ne száradjanak ki a tényleges ültetésig. Kapott a földünk egy ideiglenes implantátumot, beültettünk neki 135 impalántátumot.

Itt akkor le is buktam, hogy örökbe fogadott gyermekekről van szó, de ettől most próbáljunk meg eltekinteni! Egyből azért nem ültettük el őket, mert egyrészt meg kell várni, hogy tartósan meleg legyen – bár ez a része rendben volt, de a másik dolog, hogy csak április 1-jétől válunk hivatalosan fügetermelővé, és addig szabályellenes ültetni. Igazából a földhöz sem érhetnénk április 1-jéig, de hát ezt akkor oldják meg nálunk tehetségesebb emberek. Ez az értelmetlen japán szigorúság és rendszeresség – isten hozott mindenkit! Még így is 1 nappal korábban ültettünk titokban, no, de ennyi talán belefér. Talán nem ültetnek le.

Az ültetésre szép, egészséges, megbízható rügyekkel rendelkező palántákat válasszunk! Aki teheti. Aki pedig úgy járt, mint mi, az ültesse el, amit kapott, és a szarból próbálja meg kiválasztani a legkevésbé szart! Már tavaly ilyenkor elmondták, hogy 10%-kal több palántát rendeljünk majd, mint amennyit ténylegesen ültetnénk, mert biztosan lesz köztük selejt. Szóval viszonylag fel voltam készülve a dolgokra. Na, de amikor odamentünk a palántázóba, és azt mondták, hogy az idei év palántái éppen megdöntötték a negatív minőségi rekordot, hát akkor… Hát akkor rájöttem, hogy szeretem az őszinteséget, de vannak dolgok, amikről nem akarok tudni. Felültettek.

Mindegy, hazavittük a gyerekeket, olyanok, amilyenek, a szülőnek a sajátja ugye mindig tökéletes, de ha ti tehetitek, válogassatok, vagy ne örökbe fogadottal dolgozzatok, ám erről majd egy másik bejegyzésben. Innentől aztán rajtad múlik a dolog, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mégpedig a követekező dolgokra. Gondosan előássuk a gyermekeket az ideiglenes tömegsírból, és biztos ami biztos, megmártjuk a gyökerüket egy fertőtlenítő fürdőben (Top Jin M-por). Ásunk egy gödröt, hogy japánosan homályos megfogalmazással éljek: se nem túl kicsit, se nem túl nagyot, pont jót. Az egyébként pont akkora, hogy amikor beleállítod a palántát, akkor kikukucskáljon az a bügyök, amiből kinőtt a palánta. Nem a gyökerére gondolok, azt a szót azért ismerem. A bügyök lánykorában egy fügeág darbkája volt, ledugták a földbe, növesztett egy szép rügyet, aztán egy ágat, ami most a palánta. Erre keresem a magyar szót, segítsetek, ha tudtok! Tehát a lánykori bütyök lélegezzen kifelé, az a lényeg. Ez kb. egy harmad ásónyi, talán olyan 20 cm. Beleállítjuk a palántát, ha szép gyökerei lennének, akkor ügyesen szétteregetnénk őket, nekünk ezzel az eggyel is kevesebb gondunk volt. Kicsivel mellé szúrúnk egy karót, ami ne legyen sokkal hosszabb, mint a füge, különben a tenger felől fújó kegyetlen szél miatt pont a karó fogja kirántani a palántát. A földből, nem olajban. Aztán jöhet vissza a kiásott föld, a lánykor bütyke továbbra is pislogjon kifelé, de azért a földecskét igyekezzünk csinos kis halomba rendezni körülötte! Picit megtaposhatjuk, mármint nem a bütyköt, az ugye fáj, hanem a halmot, de azért ne tapossuk agyon, ha már amúgy is szar az egész, csak hogy ne dőljön ki egyből! A halom köré még húzhatunk a kezünkkel egy sáncot, hogy ne folyjon el egyből az összes víz az itatáskor. Aztán jöhet egy könnyű tavaszi koktél nitrogénből, foszforból, káliumból, magnéziumból és kalciumból. Ez utóbbi továbbra is kagylóhéj formájában van jelen, mert a füge mást nem hajlandó elfogyasztani. Az viszont az ültetés óta kiderült, hogy nemcsak a füge, hanem a galambok is komálják a cuccot.

IMG_4613

Miután ilyen formán megetettük gyermekünket, betakargatjuk rizsszalmával, spárgával 8-as alakban hozzáláncoljuk a karóhoz, és rendesen megitatjuk. Elvileg 10 liter víz / gyerek, de aki vödörrel húzza kútról a vizet, mint a modern Japánban élő magyar lány, annak egy 6 literes vödör / gyerek is megteszi. Végezetül fazonírozzuk őket, 40 cm magasságban elvágjuk a torkukat. Mivel viszont a teteje valószínűleg elszárad majd egy picit, meg mert ha ezen a 40 cm-en belül nem lenne elég jó rügyünk, akkor legyen még +10 cm-nyi esélyünk, a hivatalos 40 cm-t ajánlott 50 cm-re módosítani. Ha pedig tényleg jó szülők lennénk, akkor az elvágott torkot megkenegetnénk Top Jin M-pasztával, ami ha jól sejtem, nagyjából csak Japánban létezik, és egy rózsaszín csiríz, ami fertőtleníti a sebet metszéskor, és megóvja a fügét a kiszáradástól.

Ha a fentieket hibátlanul elvégeztük, és szétültettük a gyerekeket („Jó legyél, mert szétültetlek!” – mondta egykor valamelyik tanárom) egymástól nagyjából 5 m-es távolságra, akkor elvileg nem lesz semmi baj. Illetve valószínűleg lesz, csak nem a mi hibánkból, hanem mert ilyen selejtes palántákat még nem látott Japán (ezt a nagymamám egyik kedvenc mondása alapján eufemizáltam: „ilyen gyereket még nem baszott Európa”). Innentől tehát jó szülő módjára várjuk, hogy mi lesz a gyerekekkel, mind a 135-tel. Drukkoljatok! Ja, és ha összejön, csinálunk örökbefogadás-programot, úgyhogy ha szeretnétek majd tőlünk örökbe fogadni a gyerkőcöket, akkor figyeljétek a blogot!

 

2 hozzászólás

  • Kárpáti Nikolett

    Az összes bejegyzés nagyon humoros hangvételű és szórakoztató volt, épp a napokban gondoltam, hogy mi lehet a videókban azok a földműves utalások… Köszönöm, hogy elolvashattam és hogy ezekkel a nagyszerű történetekkel gazdagodhattam. 🙂

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük